SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK!
ELKORE MI SALUTAS VIN!
Szerzői jogvédelem az oldalon
Az oldalon elhelyezett cikkeim és írásaim, fordításaim a szellemi tulajdonomat képezik, ezért kérem, hogy a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat tartsd tiszteletben!
CC. Jog Fenntartva a közzétett írásokra, fordításokra.
2009. január 26., hétfő
MIT ILLIK TUDNI AZ ESZPERANTÓRÓL?
Husejn Al-Amily - Táncoló bölcsesség (Dancanta saĝeco)
Husejn Al-Amily - Táncoló bölcsesség (Dancanta saĝeco)

Táncoló bölcsesség
Mindent, amit az életről kell tudni, azt Noé bárkájától tanultam
Először: Ne tévesszen célt a csónakod.
Másodszor: Emlékezz, hogy mindannyian azonos csónakban ülünk.
Harmadszor: Tervezd meg a jövőt. Az időjárás jó volt, amikor Noé a bár-kát építette.
Negyedszer: Maradj egészséges. Amikor elér-néd a 600 éves kort, lehet, hogy akkor követelnék tő-led, tégy valami igazán nagyot.
Ötödször: Ne hallgass a kritikára; egyszerűen foly-tasd azt, amit tenned kell.
Hatodszor: A jövődet magaslatra építsd.
Hetedszer: A biztonságod miatt, utazz párban!
Nyolcadszor: Gyorsaság nem mindig előny. A csi-gák, együtt voltak a ge-párdokkal a bárkán.
Kilencedszer: Amikor le-nyomnak a gondok, pró-bálj meg felszínen marad-ni.
.
Tizedik: Emlékezz, hogy a bárkát amatőrök épí-tették; a Titanicot szak-emberek.
Még hozzá tehetjük, hogy az elvek köteléke erő-sebb, mint a véré, mert az apja hívása ellenére - a legenda szerint -, Noé fia visszautasította a hajóra szállást, és elpusztult az özönvízben.
A legenda úgy szól, amikor Noé a hajót a sivatagban építette, az arra járók kigúnyolták, hogy semmi értelme itt a hajó megépítésének.
. الاسبرانتو
هي لغة الأفكار الجميلة
Az eszperantó, a szép gondolatok nyelve
Husejn Al-Amily
Dancanta saĝeco
Ĉion, kion mi bezonas lerni pri vivo mi lernis de la Arkeo de Noa
Unue: Ne maltrafu la boaton.
Due: Memoru, ke ni ĉiuj estas en la sama boato.
Trie: Planu por la estonto. La vetero estis bona kiam Noa konstruis la Arkeon.
Kvare: Restu sana. Kiam vi atingus 600 jarojn da aĝo, eble oni tiam postulus de vi fari ion vere granda.
Kvine: Ne aŭskultu al kritiko; simple daŭru fari tion, kion vi devas fari.
Sese: Konstruu vian estonton sur alta grundo.
Sepe: Pro via sekureco, vojaĝu laŭ paroj.
Oke: Rapideco ne ĉiam estas avantaĝo. La helikoj estis kune kun gepardoj sur la arkeo.
Naŭe: Kiam vi estas premata pro zorgoj, provu iam flosi super ili.
.
Dek: Memoru, ke la arkeon konstruis amatoroj; la Titanikon konstruis profesiuloj.
Oni povas ankaŭ aldoni ĉi-rilate, ke la ligo de principoj estas pli forta ol sanga ligo, ĉar kontraŭ la alvoko de sia patro, laŭ legende la filo de Noa refutis surŝipiĝon kaj do pereis en la diluvon.
La legendo rakontas, ke kiam Nao estis konsuanta la ŝipon en la dezerto, homoj pasis kaj mokis lin pro ne ŝajna celo konstrui ĝin tie.
. الاسبرانتو
هي لغة الأفكار الجميلة
Esperanto estas la lingvo de belaj pensoj
Husejn Al-Amily
الحكمة ضالة المؤمن، فكيف اذا كان حكيمَنا نوح عليه السلام
تعلمت من سفينة نوح كلّ شيء يلزم أن أعرفه في الحياة:
اولا: لا يفوتك المركب.
ثانيا: تذكر أننا جميعا معا على نفس المركب.
ثالثا: خطط مقدما للمستقبل.فقد كان الجو صحوا حين بنى نوح السفينة.
رابعا: حافظ على صحتك,فقد يُطلب منك أن تنجز عملا ما كبيرا حقا حين تبلغ من العمر 600عاما.
.
خامسا: لا تصغ للانتقاد (و لكن تأمّل في النقد) - استمرفي أداء ما يلزمك أن تنجزه من عمل. (*)
.
سادسا : ابنِ مستقبلك على أرضٍ عالية.
سابعا:ؤحفظا لسلامتك سافر مع رفيق لك.
ثامنا: ليس في السرعة ميزة دائما. فالحلزون كان على السفينة مع الفهد الصياد.(فقد يكون نصيب المستعجل الزلل).
تاسعا: و اذا ما أصابك الغم جرب أن تطوف على سطح الهموم لئلا تغرق فيها.
عاشرا: تذكر أن السفينة انّما بناها الهواة,اما السفينة "تيتانيك" (العملاقة الغارقة) فقد بناها المحترفون.
. و يُذكر أيضا هنا ان ما يربطك بالآخرين هو المبدأ المشترك وليس علاقة القرابة والعاطفة لأنه حين حان وقت الطوفان قال نوح لابنه "يا بني اركب معنا لتنجو من الغرق" فقال الله سبحانه وتعالى أنّه"ليس من أهلك انه عمل غير صالح.
-
(*) روي أن نوحا (ع) حين كان يبني السفينة كان يمر به الناس ساخرين منه لأنه كان يبنيها في صحراء قاحلة لا ماء قربها.

Eszperantóból fordította: Szabadi Tibor J.
Táncoló bölcsesség
Mindent, amit az életről kell tudni, azt Noé bárkájától tanultam
Először: Ne tévesszen célt a csónakod.
Másodszor: Emlékezz, hogy mindannyian azonos csónakban ülünk.
Harmadszor: Tervezd meg a jövőt. Az időjárás jó volt, amikor Noé a bár-kát építette.
Negyedszer: Maradj egészséges. Amikor elér-néd a 600 éves kort, lehet, hogy akkor követelnék tő-led, tégy valami igazán nagyot.
Ötödször: Ne hallgass a kritikára; egyszerűen foly-tasd azt, amit tenned kell.
Hatodszor: A jövődet magaslatra építsd.
Hetedszer: A biztonságod miatt, utazz párban!
Nyolcadszor: Gyorsaság nem mindig előny. A csi-gák, együtt voltak a ge-párdokkal a bárkán.
Kilencedszer: Amikor le-nyomnak a gondok, pró-bálj meg felszínen marad-ni. . Tizedik: Emlékezz, hogy a bárkát amatőrök épí-tették; a Titanicot szak-emberek.
Még hozzá tehetjük, hogy az elvek köteléke erő-sebb, mint a véré, mert az apja hívása ellenére - a legenda szerint -, Noé fia visszautasította a hajóra szállást, és elpusztult az özönvízben.
A legenda úgy szól, amikor Noé a hajót a sivatagban építette, az arra járók kigúnyolták, hogy semmi értelme itt a hajó megépítésének.
. الاسبرانتو هي لغة الأفكار الجميلة Az eszperantó, a szép gondolatok nyelve
Husejn Al-Amily
| Dancanta saĝeco
Ĉion, kion mi bezonas lerni pri vivo mi lernis de la Arkeo de Noa
Unue: Ne maltrafu la boaton.
Due: Memoru, ke ni ĉiuj estas en la sama boato.
Trie: Planu por la estonto. La vetero estis bona kiam Noa konstruis la Arkeon.
Kvare: Restu sana. Kiam vi atingus 600 jarojn da aĝo, eble oni tiam postulus de vi fari ion vere granda.
Kvine: Ne aŭskultu al kritiko; simple daŭru fari tion, kion vi devas fari.
Sese: Konstruu vian estonton sur alta grundo.
Sepe: Pro via sekureco, vojaĝu laŭ paroj.
Oke: Rapideco ne ĉiam estas avantaĝo. La helikoj estis kune kun gepardoj sur la arkeo.
Naŭe: Kiam vi estas premata pro zorgoj, provu iam flosi super ili. .
Dek: Memoru, ke la arkeon konstruis amatoroj; la Titanikon konstruis profesiuloj.
Oni povas ankaŭ aldoni ĉi-rilate, ke la ligo de principoj estas pli forta ol sanga ligo, ĉar kontraŭ la alvoko de sia patro, laŭ legende la filo de Noa refutis surŝipiĝon kaj do pereis en la diluvon.
La legendo rakontas, ke kiam Nao estis konsuanta la ŝipon en la dezerto, homoj pasis kaj mokis lin pro ne ŝajna celo konstrui ĝin tie. . الاسبرانتو هي لغة الأفكار الجميلة Esperanto estas la lingvo de belaj pensoj
Husejn Al-Amily
| الحكمة ضالة المؤمن، فكيف اذا كان حكيمَنا نوح عليه السلام
تعلمت من سفينة نوح كلّ شيء يلزم أن أعرفه في الحياة:
اولا: لا يفوتك المركب.
ثانيا: تذكر أننا جميعا معا على نفس المركب.
ثالثا: خطط مقدما للمستقبل.فقد كان الجو صحوا حين بنى نوح السفينة.
رابعا: حافظ على صحتك,فقد يُطلب منك أن تنجز عملا ما كبيرا حقا حين تبلغ من العمر 600عاما. . خامسا: لا تصغ للانتقاد (و لكن تأمّل في النقد) - استمرفي أداء ما يلزمك أن تنجزه من عمل. (*) . سادسا : ابنِ مستقبلك على أرضٍ عالية.
سابعا:ؤحفظا لسلامتك سافر مع رفيق لك.
ثامنا: ليس في السرعة ميزة دائما. فالحلزون كان على السفينة مع الفهد الصياد.(فقد يكون نصيب المستعجل الزلل).
تاسعا: و اذا ما أصابك الغم جرب أن تطوف على سطح الهموم لئلا تغرق فيها.
عاشرا: تذكر أن السفينة انّما بناها الهواة,اما السفينة "تيتانيك" (العملاقة الغارقة) فقد بناها المحترفون.
. و يُذكر أيضا هنا ان ما يربطك بالآخرين هو المبدأ المشترك وليس علاقة القرابة والعاطفة لأنه حين حان وقت الطوفان قال نوح لابنه "يا بني اركب معنا لتنجو من الغرق" فقال الله سبحانه وتعالى أنّه"ليس من أهلك انه عمل غير صالح.
- (*) روي أن نوحا (ع) حين كان يبني السفينة كان يمر به الناس ساخرين منه لأنه كان يبنيها في صحراء قاحلة لا ماء قربها.
|
Hussain Al-Amily - Gondolatok a békéről...
Hussain Al-Amily - Gondolatok a békéről ...

Gondolatok a békéről az új évezredben
Ily kezdet után, hová jutunk béke nélkül?
Kezdetben láttuk a Fényt és az Utat, megmutattuk neked; Törvényt is alkottunk és lejegyeztük neked; Könyveket írtunk és azokat felolvastuk neked; és te az összeset tévesen olvastad.
Terjesztettük a tudást, és azt javasoltuk minden nemzetnek, amikor elaludtál felébresztet-tünk Reneszánszodból. Ám, amikor felébredtél, ránk ugrottál.
Küldtünk neked fűszereket: borsot, gyömbért és szegfű-szeget, hogy tartósítani tudd ételeidet. Ültettünk és küld-tünk neked almát, szőlőt, banánt és narancsot, hogy legyen jóízű csemegéd, mégis megpróbálsz bennünket is megenni.
Odaadtuk neked ezüstünket és aranyunkat, ám ezekkel elszegényítettél bennünket.
Vendégül láttunk az ottho-nunkban, és te térképeket rajzoltál, országhatárokat állítottál fel nekünk.
Felástuk a földünket neked, melegítettünk téged a tüzünkkel, amikor megfáztál, de tüzünkkel felégetted a földünket.
Megnyitottuk az eget számod-ra, és te pokollá változtattad a szép, kéklő egünket.
Jóakaratúan megbíztunk benned, sőt szerettünk is; és te szégyentelenül becsaptál bennünket.
Megrágtad a csontjainkat, de azokat nem tudtad összetörni. A velő még itt van, és itt van még a bátorságunk is.
Mi nem „a gonosz öregek” vagyunk a színházadban, tegnap este óta „szopva a lét”, igazságot sem tőled kérünk, mert azt magadnak sem tudsz adni.
Amikor hatalmasak és szabadok voltunk, részt vettünk a szabadságban és annak minden jóságában az összes nemzettel.
Amióta tiéd a hatalom, azóta kizárólag tiéd a szabadság.
Sajnos nem vagy jó partner, és ez nem jó sem nekünk – sem a jövő számára, sajnos.
Nézz a Fény felé és meglátod az Utat; fontold meg a Törvényt, és figyelmesen olvasd a Könyveket; és a mi, és mindenki számára gondold át a dolgot okosan, őszintén.
Igen, gondoljunk a békére az Új Évezredben, és mindenkor.
Eszperantó a világ szabad platformja
Esperanto is the free platform of the world
Hussain Al-Amily
Pensoj pri la paco en la nova jarmilo
Post tia komeco, kien sen paco?
En la komenco ni vidis La Lumon kaj La Vojon kaj montris ilin al vi; ni faris la Leĝon kaj registris ĝin por vi; ni verkis La Librojn kaj legis ilin por vi; kaj vi mislegis ilin ĉiujn.
Ni disvastigis scion kaj proponis ĝin al
ĉiuj nacioj, kaj kiam vi estis dormintaj ni vekis vin por via Renesanco. Tiam, tamen kiam vi vekiĝis vi saltis sur nin.
Ni sendis al vi spicojn, pipron, zingibron kaj kariofilon por konservi viajn manĝajhojn por vi. Ni plantis kaj sendis al vi pomojn, vinberojn, banannojn kaj oranĝojn por esti via bongusta deserto kaj vi provas manĝi ankaŭ nin.
Ni donis al vi niajn arĝenton kaj oron, kaj per niaj arĝento kaj oro vi malriĉigis nin.
Ni gastigis vin en nian hejmon, kaj vi desegnis mapojn kaj starigis landlimojn por ni.
Ni fosis nian teron por vi, por varmigi vin per nia fajro, en via malvarmo, kaj vi bruligis nian teron per nia fajro.
Ni malfermis niajn ĉielojn por vi, kaj vi ŝanĝis niajn belajn, bluajn ĉielojn en inferon por ni.
Bonvolonte ni fidis al vi, eĉ amis v in; kaj vi senhonte perfidis nin.
Vi maĉis niajn ostojn sed vi ne povis rompi ilin. La medolo estas ankoraŭ tie, kaj tie estas ankoraŭ la kuraĝo por ni.
Ni ne estas “la malica maljunulo” en via teatraĵo, hieraŭ vespere „suĉinta sukojn” laŭ vi, ni nek petas juston de vi, ĉar tio al vi mankas mem por doni.
Kiam ni estis potencaj kaj liberaj ni ja partoprenis liberecon kaj ties ĉian bonon kun ĉiuj nacioj.
De tempe kiam vi mem havas potencon, vi nun monopolas liberecon.
Pri tio bedaŭrinde vi ne estas bonaj partneroj, kaj tio ne estas bona por ni - nek por la estonto, bedaŭrinde.
Rigardu do al la Lumo kaj vidu la Vojon; kontemplu la Leĝon kaj atente relegu la Librojn; kaj pro ni kaj por ni ĉiuj pripensu la aferon saĝe kaj sincere.
Se jes, tiam do ni pensu pri paco en la Nova Jarmilo kaj por ĉiam.
Hussain Al-Amily
الألطاف
فليكن السلام علينا في الالفية الجديدة
Let it be peace upon us in the new millennium
تلك كانت البداية، فماذا تكون النهاية بلا سلام؟
في البداية رأينا النور، ومن أبوابه فتحنا لكم بابا على الجنة، لنريكم االطريق
. شرعنا القانون ووضعناه لكم في السجل. نزلت علينا الكتب وقرأناها لكم، ولكنكم اسئتم قرائتها جميعا فضللتم سواء السبيل
وحين كنتم في سبات عميق ايقظناكم لوجه الله لتنهضوا كما ينهض عباد الله من سباتهم العميق، فقفزتم علينا وامسكتم بتلابيبنا كالوحوش الكاسرة.
اعطيناكم الفضة والذهب ، فافقرتمونا بفضتنا وذهبنا. ارسلنا لكم التوابل - الفلفل واالقرنفل والزنجبيل والكمون - لتتحفظوا بها طعامكم من الفساد فاكلتمونا معها. اضفناكم في دارنا فرسمتم لنا الخرائط واقمتم لنا الحدود والسدود.
حفرنا لكم ارضنا واخرجنا كم منها النار لندفئكم بها في بردكم فاشعلتم لنا ارضنا بنار ارضنا
فتحنا لكم سمائنا فاحلتم لونها الازرق الجميل الى قبة من سعير. احسنا النية بكم فصدقناكم ووثقنا بكم وحتى احببناكم فخنتمونا بغدر وشماتة.
تمالؤون الطغاة وتستخدمون الحهلة المتعصبين وتدربون الارهابيين ثم تمسكون البلاد والعباد مسؤولين عن أعمال اؤلئك، وذلك لانكم „بحاجة لشئ كبير - مثل بيرك هاربر” قالها تجيني قبل 11-9 .
علكتمونا ولكنكم لم تستطيعوا كسر عظامنا، فلا يزال هناك النخاع وفيه شجاعتنا مكنونة، لكنكم لا تزالون تضربون دارنا العامرة منذ آلاف السنين.
نحن لسنا „ ذلك العجوز الشرير” - ايها الناس - ذلك الذي اظهرتموه لنا في مسرحيتكم البارحة يطلب منكم „العدالة” و”ليحظى بالعصائر فيمتصها ويمتصها بشراهة” على حد قولكم. وهل من مجنون يطلب الشيء من فاقديه يا فاقديه!
نحن أعلام الاخوة الانسانية و نحن الاحرار ونحن محبو الحرية لسائر الناس. نشرنا المعرفة وعرضناها على كل الامم وكنا نقاسم الناس حريتنا وكل خير الدار.اما انتم فمنذ ان استيقظتم احتكرتم الحرية والمعرفة لانفسكم - بل لبعض انفسكم - ومنعتموها عن سائر عباد الله، بل اسئتم استعمالها وبها استعبدتم عباد الله، الا من يطأطأ لكم رأسه بذل وهوان.
نقولها لكم بحزن واسف : انكم تدعون العقل والحكمة وحب السلام، ولكنكم تتقاتلون فيما بينكم منذ البدء بلا توانٍ ولا انقطاع، ثم تنقلون الحروب الى سائر جوانب الارض بل وحتى تحرضون الاخوان على الاقتتال.خربتم الارض وتخربون السماء ، وتلك دارنا وهذه سقف الدار. لقد كانت تلك البداية .. وهذا ما ننتهي اليه الان. الا نفكر بهذه الدار واهل الدار قبل ان يصيبنا فيها جميعا الخراب والدمار؟ فلنعمل اذن سوية في الالفية الجديدة من اجل الوئام والسلام. ابو مالك من دار السلام
Eszperantóból fordította: Szabadi Tibor J.
http://www.indavideo.hu/video/Beke_jel_Meghivo
Gondolatok a békéről az új évezredben
Ily kezdet után, hová jutunk béke nélkül?
Kezdetben láttuk a Fényt és az Utat, megmutattuk neked; Törvényt is alkottunk és lejegyeztük neked; Könyveket írtunk és azokat felolvastuk neked; és te az összeset tévesen olvastad.
Terjesztettük a tudást, és azt javasoltuk minden nemzetnek, amikor elaludtál felébresztet-tünk Reneszánszodból. Ám, amikor felébredtél, ránk ugrottál.
Küldtünk neked fűszereket: borsot, gyömbért és szegfű-szeget, hogy tartósítani tudd ételeidet. Ültettünk és küld-tünk neked almát, szőlőt, banánt és narancsot, hogy legyen jóízű csemegéd, mégis megpróbálsz bennünket is megenni.
Odaadtuk neked ezüstünket és aranyunkat, ám ezekkel elszegényítettél bennünket.
Vendégül láttunk az ottho-nunkban, és te térképeket rajzoltál, országhatárokat állítottál fel nekünk.
Felástuk a földünket neked, melegítettünk téged a tüzünkkel, amikor megfáztál, de tüzünkkel felégetted a földünket.
Megnyitottuk az eget számod-ra, és te pokollá változtattad a szép, kéklő egünket.
Jóakaratúan megbíztunk benned, sőt szerettünk is; és te szégyentelenül becsaptál bennünket.
Megrágtad a csontjainkat, de azokat nem tudtad összetörni. A velő még itt van, és itt van még a bátorságunk is.
Mi nem „a gonosz öregek” vagyunk a színházadban, tegnap este óta „szopva a lét”, igazságot sem tőled kérünk, mert azt magadnak sem tudsz adni.
Amikor hatalmasak és szabadok voltunk, részt vettünk a szabadságban és annak minden jóságában az összes nemzettel.
Amióta tiéd a hatalom, azóta kizárólag tiéd a szabadság.
Sajnos nem vagy jó partner, és ez nem jó sem nekünk – sem a jövő számára, sajnos.
Nézz a Fény felé és meglátod az Utat; fontold meg a Törvényt, és figyelmesen olvasd a Könyveket; és a mi, és mindenki számára gondold át a dolgot okosan, őszintén.
Igen, gondoljunk a békére az Új Évezredben, és mindenkor.
Eszperantó a világ szabad platformja Esperanto is the free platform of the world
Hussain Al-Amily
|
Pensoj pri la paco en la nova jarmilo
Post tia komeco, kien sen paco?
En la komenco ni vidis La Lumon kaj La Vojon kaj montris ilin al vi; ni faris la Leĝon kaj registris ĝin por vi; ni verkis La Librojn kaj legis ilin por vi; kaj vi mislegis ilin ĉiujn.
Ni disvastigis scion kaj proponis ĝin al ĉiuj nacioj, kaj kiam vi estis dormintaj ni vekis vin por via Renesanco. Tiam, tamen kiam vi vekiĝis vi saltis sur nin.
Ni sendis al vi spicojn, pipron, zingibron kaj kariofilon por konservi viajn manĝajhojn por vi. Ni plantis kaj sendis al vi pomojn, vinberojn, banannojn kaj oranĝojn por esti via bongusta deserto kaj vi provas manĝi ankaŭ nin.
Ni donis al vi niajn arĝenton kaj oron, kaj per niaj arĝento kaj oro vi malriĉigis nin.
Ni gastigis vin en nian hejmon, kaj vi desegnis mapojn kaj starigis landlimojn por ni.
Ni fosis nian teron por vi, por varmigi vin per nia fajro, en via malvarmo, kaj vi bruligis nian teron per nia fajro.
Ni malfermis niajn ĉielojn por vi, kaj vi ŝanĝis niajn belajn, bluajn ĉielojn en inferon por ni.
Bonvolonte ni fidis al vi, eĉ amis v in; kaj vi senhonte perfidis nin.
Vi maĉis niajn ostojn sed vi ne povis rompi ilin. La medolo estas ankoraŭ tie, kaj tie estas ankoraŭ la kuraĝo por ni.
Ni ne estas “la malica maljunulo” en via teatraĵo, hieraŭ vespere „suĉinta sukojn” laŭ vi, ni nek petas juston de vi, ĉar tio al vi mankas mem por doni.
Kiam ni estis potencaj kaj liberaj ni ja partoprenis liberecon kaj ties ĉian bonon kun ĉiuj nacioj.
De tempe kiam vi mem havas potencon, vi nun monopolas liberecon.
Pri tio bedaŭrinde vi ne estas bonaj partneroj, kaj tio ne estas bona por ni - nek por la estonto, bedaŭrinde.
Rigardu do al la Lumo kaj vidu la Vojon; kontemplu la Leĝon kaj atente relegu la Librojn; kaj pro ni kaj por ni ĉiuj pripensu la aferon saĝe kaj sincere.
Se jes, tiam do ni pensu pri paco en la Nova Jarmilo kaj por ĉiam.
Hussain Al-Amily
| الألطاف فليكن السلام علينا في الالفية الجديدة
Let it be peace upon us in the new millennium
تلك كانت البداية، فماذا تكون النهاية بلا سلام؟ في البداية رأينا النور، ومن أبوابه فتحنا لكم بابا على الجنة، لنريكم االطريق
. شرعنا القانون ووضعناه لكم في السجل. نزلت علينا الكتب وقرأناها لكم، ولكنكم اسئتم قرائتها جميعا فضللتم سواء السبيل
وحين كنتم في سبات عميق ايقظناكم لوجه الله لتنهضوا كما ينهض عباد الله من سباتهم العميق، فقفزتم علينا وامسكتم بتلابيبنا كالوحوش الكاسرة.
اعطيناكم الفضة والذهب ، فافقرتمونا بفضتنا وذهبنا. ارسلنا لكم التوابل - الفلفل واالقرنفل والزنجبيل والكمون - لتتحفظوا بها طعامكم من الفساد فاكلتمونا معها. اضفناكم في دارنا فرسمتم لنا الخرائط واقمتم لنا الحدود والسدود.
حفرنا لكم ارضنا واخرجنا كم منها النار لندفئكم بها في بردكم فاشعلتم لنا ارضنا بنار ارضنا فتحنا لكم سمائنا فاحلتم لونها الازرق الجميل الى قبة من سعير. احسنا النية بكم فصدقناكم ووثقنا بكم وحتى احببناكم فخنتمونا بغدر وشماتة.
تمالؤون الطغاة وتستخدمون الحهلة المتعصبين وتدربون الارهابيين ثم تمسكون البلاد والعباد مسؤولين عن أعمال اؤلئك، وذلك لانكم „بحاجة لشئ كبير - مثل بيرك هاربر” قالها تجيني قبل 11-9 .
علكتمونا ولكنكم لم تستطيعوا كسر عظامنا، فلا يزال هناك النخاع وفيه شجاعتنا مكنونة، لكنكم لا تزالون تضربون دارنا العامرة منذ آلاف السنين.
نحن لسنا „ ذلك العجوز الشرير” - ايها الناس - ذلك الذي اظهرتموه لنا في مسرحيتكم البارحة يطلب منكم „العدالة” و”ليحظى بالعصائر فيمتصها ويمتصها بشراهة” على حد قولكم. وهل من مجنون يطلب الشيء من فاقديه يا فاقديه!
نحن أعلام الاخوة الانسانية و نحن الاحرار ونحن محبو الحرية لسائر الناس. نشرنا المعرفة وعرضناها على كل الامم وكنا نقاسم الناس حريتنا وكل خير الدار.اما انتم فمنذ ان استيقظتم احتكرتم الحرية والمعرفة لانفسكم - بل لبعض انفسكم - ومنعتموها عن سائر عباد الله، بل اسئتم استعمالها وبها استعبدتم عباد الله، الا من يطأطأ لكم رأسه بذل وهوان.
نقولها لكم بحزن واسف : انكم تدعون العقل والحكمة وحب السلام، ولكنكم تتقاتلون فيما بينكم منذ البدء بلا توانٍ ولا انقطاع، ثم تنقلون الحروب الى سائر جوانب الارض بل وحتى تحرضون الاخوان على الاقتتال.خربتم الارض وتخربون السماء ، وتلك دارنا وهذه سقف الدار. لقد كانت تلك البداية .. وهذا ما ننتهي اليه الان. الا نفكر بهذه الدار واهل الدار قبل ان يصيبنا فيها جميعا الخراب والدمار؟ فلنعمل اذن سوية في الالفية الجديدة من اجل الوئام والسلام. ابو مالك من دار السلام
|
Eszperantóból fordította: Szabadi Tibor J.
http://www.indavideo.hu/video/Beke_jel_Meghivo
Ki volt Hules Béla?
Ki volt Hules Béla?
Rövid MTI hír:
Elhunyt Hules Béla 2002. március 13. 15:48
Életének 76. évében elhunyt Hules Béla költő, esszéíró, temetése március 20-án szerdán, 10.30 órakor lesz Tinnyén – tudatta a Magyar Írószövetség szerdán. Az írószövetség tájékoztatása szerint Hules Béla március 4-én hunyt el.
Már egy ideje írni akarok Béla bácsiról, akit személyesen jól ismertem. Az első személyes találkozásunk után még talán kétszer beszéltünk – sajnos –, amikor nálunk járt.
Egy rövid életrajzot mellékelek és néhány hivatkozást.
Kitűnően tudott eszperantóul. Ennek bizonyítékaként álljon itt egyik versfordítása:
| Sándor Weöres | Weöres Sándor |
|
|
|
| Hundbazaro (Kutyatár) | A kutya-tár |
|
|
|
| Marde en la strato Mordo | Harap-utca három alatt |
| malfermiĝis Hundbazar' | megnyílott a kutya-tár, |
| per tambur' ĝin inaŭguris | síppal-dobbal megnyitotta |
| Hundorela Baltazar"! | Kutyafülű Aladár. |
| Hundbazar'! hundbazar'! | Kutya-tár! kutya-tár! |
| Hundorela Baltazar'! | Kutyafülű Aladár! |
|
|
|
| Bunta hundo ok forintojn, | Húsz forintért tarka kutya, |
| blanka kostas nure kvar, | tízért fehér kutya jár, |
| eĉ por du forintoj estas | törzs-vevőknek 5 forintért |
| jam hundet' por klientar' | kapható a kutya már. |
| Hundbazar'! hundbazar'! | Kutya-tár! kutya-tár! |
| Hundorela Baltazar'! | Kutyafülű Aladár! |
HULES BÉLA, költő, eszperantista, Adalberto HULEŜ álnéven írt. 1926. november 29-én született Zalabérren, és 2002. március 4-én hunyt el. 1980-ban Európa-díjat kapott.
A Biográf Ki Kicsoda ismertetése szerint Hules Béla 1951 és 1957 között Nagykanizsán volt tanár. 1957-ben letartóztatták, 1958-ban szabadlábra helyezték. 1958 és 1961 között tudományos kutatóként dolgozott, majd alkalmi fordító volt.
Ezt írták róla:
„(…) Hules Béla költészetét vizsgáló tanulmány (Az utolsó avantgárd) izgalmas és korszerű kérdésfelvetése, hogy miért nem vált kanonikussá a mai napig sem ez az életmű, illetve hogy mi az oka a hazai avantgárd irodalom visszafogott s csupán néhány szerzőre korlátozódó recepciójának. Bár a válasz természetesen meghaladja egy néhány oldalas elemzés kereteit, viszont a szerző igyekszik rövid írásában a legkülönfélébb magyarázatokat keresni a felvetett problémára: egyrészt Hules visszahúzódó, szerény költői magatartásával, másrészt lírájának érzelemmentes, személytelen dikciójával indokolja az iránta való olvasói érdeklődés hiányát.”
Hules Bélát gondolkodóként is számon tartjuk, középiskolában latint és magyart tanított.
A magyar eszperantisták versfordításaival az egykori „Hungara Vivo” (Magyar Élet) oldalain találkozhattak. Zalában, szűkebb hazájában, az irodalmi körökben, tisztelettel emlékeznek rá. Költeményei erősen filozofikusak.
Édesanyja Kovács Olga, óvónő, édesapja Hules Árpád, aki egy zalabéri nagybirtokon főkertészként dolgozott. Megszületésekor 6 kilós baba volt. 8 éves, amikor a nagybirtok gazdát cserél, ezért a család átköltözik Zalaegerszegre. Beköszönt a II. világháború, ezért ideiglenesen befejezi a gimnázium 3. osztályát. 17 évesen levente lesz, és Linz városába kerül 2-3 hónapra, a város melletti Szent Magda iskolában az ottani német katonatiszt titokban, egy esetleges menekülésre készíti fel a csoportját. Ő egyedül vág neki az útnak, menekül. Határátlépés, magyar falvakban bujkálás, a Vág völgyében 40 fokos lázzal küzd, Győrben szőnyegbombázást él át. Pápa következik, majd hazaér.
Húszéves, amikor Nagykanizsán érettségizik. 1946/1947 tanévben, Pécs városában orvosi egyetemre jár, de nem fejezi be. 1948-ben kezdi el tanulmányait a budapesti Pázmány Egyetemen, majd az ELTE-n filozófiát, latin-magyar filológiát tanul.
1956-ban belekeveredik a forradalomba, 1957 letartóztatják, ahonnét fél év múlva szabadul, utána első ízben megnősül. Első házasságából 2 leánya születik.
1965-66 között Pécs városában aktívan részt vesz az eszperantó mozgalomban Pallós Erzsébet tanárnő közreműködésével. 1967-68-ban eszperantót tanít a pécsi Pedagógiai Főiskolán.
Hules többek között dolgozott, mint számlázó, és nagyon szerény munkákat is végzett.
Művei:
1982: Macskák és lovak ( Katoj kaj ĉevaloj) eszperantóul írt versek, kiadta a Magyarországi Eszperantó Szövetség, Szabó Imre közreműködésével
1985: Magányos iniciálé, versek
1996: Egér-pillanat, versek
1997: Hulló levelek vére
1999: Jó és rossz kötete ( Bono kaj malbono) esszék, Zalaegerszeg
2000: Az emberi Lényeg és a lelketlen Gép ( Saluton kiadó, Szabó Imre), Budapest
2001: Aki A-t mond, mondjon B-t is című kötete ( Orpheusz könyvek sorozatban, Szabó – Melkovics), Budapest
1995-től volt szerkesztője a Vadamosi Füzetek című irodalmi sorozatnak, az ötletet, a faluban történt vendégeskedése adta
2002 márciusában, szívbetegség következtében elhunyt Hules Béla.
Hivatkozások:
http://groups.yahoo.com/group/kreado/message/760
http://w3.hdsnet.hu/eszperanto/zeo-huhttp://www.esperanto.hu/egyeb/zsebehazi.htm
http://www.napkut.hu/naput_2002/2002_05/085.htm
http://www.kortarsonline.hu/0201/kemsei.htm
http://terebess.hu/haiku/hules.html
http://donh.best.vwh.net/Esperanto/Literaturo/Poezio/cezarpoezio/animhavaj_estaĵoj.html
http://demeter.oszk.hu/apache2-default/d.php?a=ds&idegen_cim=HUNDBAZARO
http://www.mno.hu/portal/64272
http://groups.yahoo.com/group/kreado/message/781
http://verseim.blog.dada.net/post/778203/+We%C3%B6res+S%C3%A1ndor+-+Kutyat%C3%A1r++%09
Ki volt Kalocsay Kálmán?

Ki volt Kalocsay Kálmán?

1891. október 6, Abaújszántó – 1976. február 27, Budapest. Kórházi infektológus főorvos, eszperantó nyelven író költő, műfordító, szerkesztő
Apja dr. Kalocsay Kálmán járásbíró, anyja Panda Jolán.
Alig kétéves, amikor édesanyja 26 éves korában meghal. Édesapa 1895-ben újra megnősült, ám az új feleség az anyai szeretetet nem tudta számára pótolni.
Miskolcon járt gimnáziumba. Tanulásban nem volt az elsők között, de intelligenciája, bontakozó költői hajlama, szuggesztív egyénisége révén kiemelkedett a társai közül. Felsőfokú tanulmányát a budapesti Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen folytatta, ezt az 1914-ben kitört I. világháború félbeszakította. Rövid kiképzés után a frontra vezényelték, és ágyúdörgés közepette is folytatta orvosi és nyelvi tanulmányait. Sikeresen levizsgázott, 1916 májusában orvosi diplomát kapott.
1911-ben ismerkedett meg az eszperantó nyelvvel Miskolcon, és barátjával már 1913-ban ők tanították a nyelvet. 1921-ben debütált, mint eszperantó költő egy kis költeményes kötettel: Mondo kaj koro (Világ és szív) címmel.
1920-tól 1966-ig infektológusként dolgozott a budapesti Szent László Kórházban, míg nyugdíjba nem vonult. 1926-ban nevezték ki adjunktusnak. 1929-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán egyetemi magántanári képesítést kapott: Járványos betegségek klinikája tárgykörben. 1952-ben az Orvostudományok kandidátusa, majd 1958-ban az Orvostudományok doktora lett, 1963 címzetes egyetemi tanár. Tudományos kutatóként és szakíróként szerzett elismeréseket. Számos kitüntetést kapott. Kalocsay, a humanista érzelmű orvos, működése során soha nem fogadott el hálapénzt, nem volt szándékában meggazdagodni az emberi szenvedésekből. 1929-ben nősült meg. Felesége, Vangel Margit elvált asszony kilencéves kislánnyal, akiről példásan gondoskodott, de nem fogadta örökbe. Saját gyermeke nem született, féltestvéreivel sem tartott különösebb kapcsolatot.
Még gimnazista korában három verse jelent meg magyarul a kor rangos irodalmi folyóiratában, a Nyugat ban. 1931-ben adták ki a Streĉita Kordo (Megfeszített húr) verskötetét, melyet a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékelik. Kalocsay dolgozta ki a hiányzó eszperantó verstant, ennek segítségével a nemzetközi nyelv költészete technikailag egyenrangúvá vált a nemzeti nyelvek költészetével. Néhány verséhez ő maga komponált zenét. Több versét fordították: magyar, lengyel, finn, francia, gall, holland, katalán, kínai, orosz, svéd, vietnami, angol, román, cseh nyelvekre. Kalocsay verseiben megszólalnak az emberi érzések: az öröm, a fájdalom, a bizakodás, a reménytelenség, a szerelem vagy filozófiai gondolat. Kihasználta az eszperantó nyelv hajlékonyságát, gazdag kifejező képességét.
Műfordítói fő feladatának leginkább a költészet tolmácsolását tekintette. Első nagyobb munkája: Petőfi Sándor János vitéz e volt. 1931-ben ennek nyomán készült a kínai nyelvű átültetés, és 1997-ben újrafordították. Nagy sikert aratott: Madách Imre Az ember tragédiája átültetésével (1924, 1965). Először 1933-ban a Hungara Antologio-ban (Magyar antológia) mutatják be líráink legjavát. 1970-ben a Libero kaj Amo (Szabadság és szerelem) kötetben válogatott Petőfi költeményeket ismerhetnek meg a földgolyó, eszperantót ismerői.
A Magyar PEN-Klub, 1970-ben a magyar irodalom idegen nyelvi népszerűsítéséértemlékéremmel tüntette ki.
Jelentős fordításokat végzett válogatott világirodalomi művekből. Többek között: Goethe Római elégiák, Baudelaire A romlás virágai, Heine Románcok, Dante Pokol, és Shakespeare három műve: Lear király, Szentivánéji álom, A vihar, melyek felkeltették a nem eszperantista irodalmárok figyelmét is. 1981-ben adták ki posztumusz kötetét, a 30 nyelvből fordított Tutmonda Sonoro (Csengő nagyvilág) világirodalmi antológiát, mely ékes bizonyítéka a nemzetközi nyelv gazdag kifejező erejének, fordítójuk igazi tehetségének.
Munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei is jelentősek. Lingvo, stilo, formo (Nyelv, stílus, forma), La Arto Poetika en Parnasa gvidlibro (Parnasszusi kalauz) és a francia Waringhiennel közösen szerkesztett Plena Gramatiko de Esperanto (Az eszperantó teljes nyelvtana), és a Rendszeres eszperantó nyelvtan ma is nélkülözhetetlen tankönyvek. 1975-ben megjelent, Csiszár Adával közösen összeállított Domfabriko (Házgyár) 6000 magyar-eszperantó kifejezést tartalmazó szólásgyűjteménye, mely a nyelvművelők értékes, egyedülálló kézikönyve.
Több könyv nyelvi lektora, szerkesztője, és az 1922-ben alapított eszperantó nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) főszerkesztője, szellemi irányítója volt. Ez a folyóirat az eszperantó irodalomban hasonló szerepet töltött be, mint a magyar irodalomban a Nyugat folyóirat.
Önmagát idegennek érezte a modem költészetben. Ennek ellenére egyik verse En amara horo (Keserű órában) az egyik legőszintébb és legszebb nyelvű vers. Ebben a költeményében a költő szívtépően panaszkodik a meg nem értés és támogatás hiánya miatt, mely az eszperantistákat éri. Érezni az egyedüllétet ebben a sorban is: „ Ho, kie estas la konsolo! Por mi – poeto sen popolo!” (Ó, hol a vigasz! Számomra – költő, nép nélkül!) Viszont ott a nyelv maga, melyet szeretett, mely őt megmenti.
Már életében az eszperantó kultúra, élő klasszikusának emlegették, halála után halhatatlan klasszikusként tartják számon az eszperantó irodalom történetében.
Kalocsay Kálmán fáradhatatlan munkássága nélkül az eszperantó nyelvű irodalomnak nem lenne ilyen jelentősége, mint amilyennel ma büszkélkedhet.
37 könyve jelent meg. 7 eredeti eszperantóul írt verseskötet, 19 fordítás és 11 nyelvészeti tanulmány.
Karol Pich így ír róla:
(Unue aperis en la nica literatura revuo 6/6 (n-ro 36) paĝoj 217-22l)
„Kalocsay Kálmán bocsáss meg! Egyébként udvariatlanság lenne őt az eszperantó irodalom „ enfant terrible”-nek nevezni. Már néhány dicső költő előtte megkapta ezt a titulust (többek között a francia Arthur Rimbaud). Viszont, ha jellemeznem kellene őt, mondhatnám, hogy mindegyik eredeti műve nyilvánvaló és kitörölhetetlen misztikus bélyeget visel.
Kalocsay az eszperantó irodalom Kolumbusza, nagy Új Földrészek Felfedezője, és Új Utak, Irányok Keresője! Természetesen tervei nem mindig váltak valóra és nem voltak mentesek tévutakról és tévedésektől sem! Viszont biztosan ő volt az, aki az első lépést megtette! Aki semmit nem tesz, az nem is téved! Szerencsére ez a közmondás Kalocsayra nem érvényes!
Sok egyszerű (és naiv!) eszperantista véli, hogy a fő kérdés: Kalocsay-e? Vagy Kalocsay „ellenségei”? Az ő esetében a válasz így szól: és Kalocsay!, és Kalocsay „ellenségei”, mind így együtt és barátilag! Egyetlen mű sem százszázalékos! Minden, amit Igazságnak vélünk, csak sok rész szintézise, nagy és kis művek együtt! Paradoxon mondhatnánk, hogy a Fejlődés teljesen lehetetlen lenne tévedések nélkül! Nélkülük az élet sem létezhetne! Vajon Kalocsaynak igaza volt-e vagy sem, minden játékban más volt, hogy egyáltalán játék legyen!
Szeretem a paradoxonokat! Szeretem Zamenhofot, nem azért, amit tett, hanem azért, amit nem tett! Csak köszönet jár azért, amit nem tett, mert ma eszperantóul írhatunk!
Visszatérek a paradoxonra! Kalocsayt nem azért szeretem, hogy mindig igaza volt, hanem éppen azért, mert néha tévedett is! Habár, a Kalocsay féle „tévedések” külön fejezetbe tartoznak, ez vitathatatlan!
Más téma: a Parnasszusi kalauz! Lényegében nem más, mint költői szakszótár! Tegyük félre a tényt, hogy már az előszóban a szerzők (Kalocsay és Waringhien) világosan figyelmeztettek, ez csak próba és javaslat. Megvan a saját véleményem a „költői” kifejezésekről. Egyébként Kalocsaynak ez az oldala volt számomra a legkevésbé szimpatikus. Ám, újra olvasom a modern könyveket, és őszintén bocsánatot kérek a budapesti vezéregyéniségtől. Mivel közben valami hihetetlen történt! Megtörtént a csoda! A sokkoló modernista hirtelen eltűnt. Csak a nyílt klasszikus maradt meg, a magas szellemiség és a nagy Katedrálisépítő!
Maradjunk még a Parnasszusi kalauznál! Azt a részt, amit Kalocsay a költői művészetnek titulált, az eredeti eszperantó irodalom kis része. Nem akarok nagyítani! Ennek a kis műnek világhíre van! Igazából sok mindent olvastam már, de eddig nem találkoztam hasonlóval! Ha nem tudnám, hogy azt 1932-ben írták, fogadni mernék, hogy a középkorban írták. Ebben a műben minden egyéni és szabad! Az eszperantóról gyakran előszeretettel mondják: Új Kultúra! 'A Költői Művészetekben' ez az új kultúra lélegzik a legmeggyőzőbben! A középkori játékokban ez egyszerűen másolhatatlan! Szinte nem akarjuk elhinni, hogy a mű, a gépesített XX. évszázadban teremtődött!
Kalocsay egyik fő arcvonása a sokoldalúság. Költő, fordító, nyelvész, poliglott, esszéíró! Igazából nem tudnám megítélni melyikben a legtökéletesebb! Mindegyik mestere!
Kalocsaynak feltehetnénk egy érdekes kérdést: a költő egy időben legyen-e nyelvkutató és filológus is?! Erre én igennel válaszolnék! Természetesen nem szükséges, hogy mostantól minden költő szerkesszen egy teljes nyelvtant. Ám jó nyelvtani tudás nem lenne felesleges. Mert minden szerzőnek, automatikusan, jól kellene bánni a nyelvvel és az irodalmi stílussal. Hála Kalocsaynak, nála nem találunk nyelvtani zavarokat, sem különös szófordulatokat vagy érthetetlen mondatokat és frázisokat. Nyelvezete sima és könnyed. Ha véletlenül valamilyen kritizálandót találnánk, biztosak lehetünk, az nem tévedés. Mert nyelvileg Kalocsay nem téved. Neki megvan a saját, különálló nézőpontja, mely különbözik az általánostól! Ez semmit nem jelent, legalább is semmi katasztrofálist vagy veszélyt! Az eszperantó nyelv fenomenálisan széles és rugalmas. Nevetséges lenne azt akarni, hogy mindenki százszázalékosan hasonlóképpen használja! Mert ez az állapot minden irodalmat megszüntetne, lehetetlenné tenne. Röviden: a nyelv egy orgona, különleges billentyűzet. Az orgona legyen érinthetetlen és megváltoztathatatlan! Ám a dallamok tetszés és akarat szerint változzanak! Sőt a disszonancia jöhet és kedvelt! Mert végül minden dallam ízlés kérdése. Léteznek konzervatív emberek, akik elutasítják a dzsesszt, az számukra barbárnak hangzik! Ugyanúgy léteznek olyan fiatalok, akik elutasítják Beethoven kilencedik szimfóniáját, mivel számukra ez hallatszik barbárnak! Mindez világosan bizonyítja, ez az út nem vezet sehová!
Az összes nagyírónak megvan a saját, egyéni stílusa. Mindegyiküknek személyes, jellegzetes nyelvezete van. A nemzeti irodalmakban a stílus egyénisége és nyelvezete oly nagy, hogy egy kitépett oldal elég ahhoz, hogy rögtön felismerjük a szerzőt!
Kalocsay az összes művében egyéni és önálló. Sőt, ennél több! Ő inkább úttörő. Kalocsay nélkül az eszperantó irodalom nem lenne ott, ahol most van!
Vannak olyan költők, akik egy életen át a saját elefántcsonttornyukban ülnek, szivárványszínű illúziókat kergetnek, és egyáltalán nem foglalkoznak azzal, mi történik alattuk és körülöttük. Az élet, annak evilági kavarodásai és problémái nem érinti és nem is érdekli őket! Ábrándoznak. Ez elég a számukra! Nos, a költőknek ehhez a „fajtájához” Kalocsay, soha nem tartozott. Furfangos lelkületével rögtön ott termett, ahol nem volt összhang, és bárhol, ahol valamilyen problémát és kérdést szagolt ki. Kalocsay, mindenekelőtt harcos. Ezért nem mindig fogadták fenntartások nélkül, gyakran vitatkoztak vele és kritizálták. Ennek ellenére ő nagy költő, író és ember volt. Évtizedeken keresztül szántotta az irodalom terepét. Kezdeményezése folyamatos és állandó volt. Mindenütt jelen volt, ahol valami fontos történt! Örökre az egyik legkiválóbb irodalmi jelenség lesz az eszperantó világban. Akár vele, vagy ellene, de nem lehet ő semmibe venni, az biztos!
Az összehasonlítás nagyon kedvelt irodalmi módszer. Most én is megteszem. Összehasonlítom Kalocsay Kálmánt a legnagyobb klasszikus cseh költővel, aki Jaroslav Vrchlický. Vrchlický kissé korábban (1853-1912) élt, mint Kalocsay, viszont irodalmi sorsuk csodálatos módon egybevág.
Vrchlický a legtermékenyebb cseh szerző. Kiváló fordító volt, a cseh nyelvbe, sorozatosan vezette be a világirodalom remekeit. Többek között lefordította Dante: Isteni komédiáját, Baudelaire: A romlás virágait. Különböző nyelveken megjelent versekből antológiát szerkesztett Az idegen Parnasszusokról címmel. Rengeteg eredeti művet is írt. A cseh irodalomban ő népszerűsítette a legkülönbözőbb fixformájú költemény fajtákat és azokat maga is nagyon sikeresen művelte. Költeményeiben nyüzsögnek a neologizmusok ( zkad, kys), melyek zavaróak, néhány közülük gazdagította a cseh nyelvet és meg is gyökerezett.
Ezen kívül neki tulajdonítják a SMIL LOVAG nagyon csiklandós tartalmú hosszú költemény megírását is. Amíg élt Vrchlický, a nemzet egyik része szenvedélyesen csodálta; másik része szenvedélyesen kritizálta, sőt semmibe vette. Néhány költeménye megtalálható eszperantóul a CSEHSZLOVÁK ANTOLÓGIÁBAN (Ĉeĥoslovaka Antologio) is.
Kalocsay az Útmutató. Az eszperantó irodalmi fejlődésében a személyisége egy fejlődési szakaszt jelent! Az önálló Kalocsay féle irodalmi iskola elméletének termékenységét bizonyítja a célzatosság és a művészet; és ragyogó, vonzó példájának ereje.”
http://epa.oszk.hu/01000/01049/00038/pdf/00038b.pdf
ezen a honlapon olvasható ez a vers is, és további információ...
Kalocsay Kálmán
Szeretlek téged…
Szeretlek téged – óh elcsépelt
szavak! Szégyen kimondani.
Átitatón fenséges érzet
új szó kell hozzá, éteri,
lágy legyen, ahogy csókol anyám
és ujjongva becézget,
legyen kemény szó és igazán
halálig ne érjen véget;
dadogjam gyönyörtől ájultan
mint ártatlan, izzó parázs,
legyen ünnep az otthonomban,
lobogó zászló, szent varázs.
Szeretlek téged – mondom szürkén,
verklizve régi fogalmat;
izgalmam, vágyam szétszórt fényén
szívom cigarettámat.
Szeretlek, mint serdülő kölyök,
ki titkos rejtekbe vonul,
és leszívja mélyen a füstöt,
aztán kifújja valahol;
e füstfelhőben jár a lába,
feje a ködöt kíséri,
a gyönyör dönti ájulásba
e szerelem nem plátói.
Szeretlek téged – amíg élek
zengem! Te vagy az életem.
Nézlek, mint csillogó tükrömet
nosztalgiázik szellemem.
Vágyakozó szívem oly mohó.
Tudom, viszonozva szeretsz.
Nélküled vérem se pezseg jól,
szerelmem hadd öleljelek.
Tőled részegül húsom-csontom,
feloldod bús magányom.
Szép tavaszom! Én boldogságom!
Szeremesem! Tündérálmom!
Eszperantóból fordította: Dr. Legányi Marianna
/Megjelenés: Ferenc Jáki – Marianna Legányi: Kantante Vivi/Énekelve élni: Szolnok, 2006/
KIEGÉSZÍTÉS, az anyag küldőjének hozzájárulásával történt:
Kedves Tibor!
Kitűnő cikket olvashattunk dr. Kalocsay Kálmánról. Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy párszor személyesen is találkozhattam a professzor Urral. Engedtessék meg nekem, hogy ezúttal is néhány kiegészítést tegyek a cikkhez.
Kalocsay professzor kitűnő egyetemi tankönyvéből, címe: " A fertőző betegségek tankönyve" jómagam is tanulhattam és vizsgát tehettem.Tehát orvosi, szakmai vonalon is dolgozott, több hazai és külföldi cikke jelent meg. Van egy fényképem, készült 1959 december 15-én, Budapesten a Fővárosi Tanács kultúrtermében, Zamenhof születésének 100.évfordulóján az ünnepségen. Az első sorban ült többed magával, köztük a lengyel követség tanácsosával, Baghy Gyulával, én mögöttük a második sorban de jól láthatóan.
A cikkben nincs említés a Kalocsay Kálmán Baráti Társaságról, (Amika Societo de Kálmán Kalocsay). Születésének 100., halálának 15. évfordulóján, emlékének ápolására, gazdag szellemi hagyatékának széleskörű megismertetésére barátai megalakították ezt a Társaságot. Az egyesületet a Fővárosi Bíróság 1992-ben társadalmi szervezetként nyilvántartásba vette. Jómagam is egyik alapító tagja, majd megalakuláskor 2006-ig egyik alelnöke voltam. A Társaság céljai főbb vonásokban:
- Kalocsay Kálmán orvosi és irodalmi tevékenységének ismertetése, terjesztése
- A már nem kapható könyveinek újra kiadása;
- Emlékének ápolása, sírja gondozása, utcai emléktáblák rendben tartása, Kalocsay emlékszoba Abaújszántón.
- Hátra hagyott kéziratainak rendezése.
A Társaság elnöke Csiszár Ada ez év folyamán elhunyt, a Társaság további sorsáról később lesz döntés.
A Magyar Orvostörténeti Társaság ez év októberi nyilvános ülésén egy javaslat hangzott el: kapjon emléktáblát Kalocsay Kálmán a Főváros László Kórházban, a kórház falán. Több hazai és nemzetközi Eszperantó szervezet, egyének is készek anyagilag hozzájárulni a tábla költségeihez.
Tisztelettel: umea
...balról jobbra Kökény Lajos, Baghy Gyula, Dr. Bácskai István és Dr. Kalocsay Kálmán 1961-ben

Első sor balrról jobbra: Márton Lajos, Sulyán György ezredes, Dr. Kalocsay Kálmán, Harmati Sándor, Baghy Gyula, a lengyel követségi tanácsos (beszél), Domokos Lajos, Gulyás István. Második sorban kissé takarva a Zamenhof kép alatt balról Dr. Mátéffy József és Dr. Ferenczy Imre.
A kép 1959 december15-én készült a Fővárosi Tanács kultúrtermében Budapesten

Irodalom:
Baldur Ragnarsson: La lingvo serena, Edistudio, Pisa, 2007, ISBN 978-88-7036-078-3
Hivatkozások:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalocsay_Kálmán
http://www.madach.hu/MadachIThonlap/tanulmanyok/Szimpozium%20XII/asztaloslajos.htm
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07313.htm
http://w3.hdsnet.hu/eszperanto/zeo-hu
http://www.esperanto.hu/egyeb/zsebehazi.htm
http://www.freeweb.hu/egalite/baghy/autuna/letero%20al%20kolomano%20kalocsay.htm
http://www.oik.hu/eszperanto/Kalocsay/kolomano_kalocsay.htm
http://www.liberafolio.org/Members/molnar/Kalocsay
http://www.esperanto.net/literaturo/autor/kalocsay.html
http://donh.best.vwh.net/Esperanto/Literaturo/Revuoj/nlr/nlr66/kolomano.html
1891. október 6, Abaújszántó – 1976. február 27, Budapest. Kórházi infektológus főorvos, eszperantó nyelven író költő, műfordító, szerkesztő
Apja dr. Kalocsay Kálmán járásbíró, anyja Panda Jolán.
Alig kétéves, amikor édesanyja 26 éves korában meghal. Édesapa 1895-ben újra megnősült, ám az új feleség az anyai szeretetet nem tudta számára pótolni.
Miskolcon járt gimnáziumba. Tanulásban nem volt az elsők között, de intelligenciája, bontakozó költői hajlama, szuggesztív egyénisége révén kiemelkedett a társai közül. Felsőfokú tanulmányát a budapesti Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen folytatta, ezt az 1914-ben kitört I. világháború félbeszakította. Rövid kiképzés után a frontra vezényelték, és ágyúdörgés közepette is folytatta orvosi és nyelvi tanulmányait. Sikeresen levizsgázott, 1916 májusában orvosi diplomát kapott.1911-ben ismerkedett meg az eszperantó nyelvvel Miskolcon, és barátjával már 1913-ban ők tanították a nyelvet. 1921-ben debütált, mint eszperantó költő egy kis költeményes kötettel: Mondo kaj koro (Világ és szív) címmel.
1920-tól 1966-ig infektológusként dolgozott a budapesti Szent László Kórházban, míg nyugdíjba nem vonult. 1926-ban nevezték ki adjunktusnak. 1929-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán egyetemi magántanári képesítést kapott: Járványos betegségek klinikája tárgykörben. 1952-ben az Orvostudományok kandidátusa, majd 1958-ban az Orvostudományok doktora
lett, 1963 címzetes egyetemi tanár. Tudományos kutatóként és szakíróként szerzett elismeréseket. Számos kitüntetést kapott. Kalocsay, a humanista érzelmű orvos, működése során soha nem fogadott el hálapénzt, nem volt szándékában meggazdagodni az emberi szenvedésekből. 1929-ben nősült meg. Felesége, Vangel Margit elvált asszony kilencéves kislánnyal, akiről példásan gondoskodott, de nem fogadta örökbe. Saját gyermeke nem született, féltestvéreivel sem tartott különösebb kapcsolatot.
Még gimnazista korában három verse jelent meg magyarul a kor rangos irodalmi folyóiratában, a Nyugat ban. 1931-ben adták ki a Streĉita Kordo (Megfeszített húr) verskötetét, melyet a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékelik. Kalocsay dolgozta ki a hiányzó eszperantó verstant, ennek segítségével a nemzetközi nyelv költészete technikailag egyenrangúvá vált a nemzeti nyelvek költészetével. Néhány verséhez ő maga komponált zenét. Több versét fordították: magyar, lengyel, finn, francia, gall, holland, katalán, kínai, orosz, svéd, vietnami, angol, román, cseh nyelvekre. Kalocsay verseiben megszólalnak az emberi érzések: az öröm, a fájdalom, a bizakodás, a reménytelenség, a szerelem vagy filozófiai gondolat. Kihasználta az eszperantó nyelv hajlékonyságát, gazdag kifejező képességét.
Műfordítói fő feladatának leginkább a költészet tolmácsolását tekintette. Első nagyobb munkája: Petőfi Sándor János vitéz e volt. 1931-ben ennek nyomán készült a kínai nyelvű átültetés, és 1997-ben újrafordították. Nagy sikert aratott: Madách Imre Az ember tragédiája átültetésével (1924, 1965). Először 1933-ban a Hungara Antologio-ban (Magyar antológia) mutatják be líráink legjavát. 1970-ben a Libero kaj Amo (Szabadság és szerelem) kötetben válogatott Petőfi költeményeket ismerhetnek meg a földgolyó, eszperantót ismerői.
A Magyar PEN-Klub, 1970-ben a magyar irodalom idegen nyelvi népszerűsítéséértemlékéremmel tüntette ki.
Jelentős fordításokat végzett válogatott világirodalomi művekből. Többek között: Goethe Római elégiák, Baudelaire A romlás virágai, Heine Románcok, Dante Pokol, és Shakespeare három műve: Lear király, Szentivánéji álom, A vihar, melyek felkeltették a nem eszperantista irodalmárok figyelmét is. 1981-ben adták ki posztumusz kötetét, a 30 nyelvből fordított Tutmonda Sonoro (Csengő nagyvilág) világirodalmi antológiát, mely ékes bizonyítéka a nemzetközi nyelv gazdag kifejező erejének, fordítójuk igazi tehetségének.
Munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei is jelentősek. Lingvo, stilo, formo (Nyelv, stílus, forma), La Arto Poetika en Parnasa gvidlibro (Parnasszusi kalauz) és a francia Waringhiennel közösen szerkesztett Plena Gramatiko de Esperanto (Az eszperantó teljes nyelvtana), és a Rendszeres eszperantó nyelvtan ma is nélkülözhetetlen tankönyvek. 1975-ben megjelent, Csiszár Adával közösen összeállított Domfabriko (Házgyár) 6000 magyar-eszperantó kifejezést tartalmazó szólásgyűjteménye, mely a nyelvművelők értékes, egyedülálló kézikönyve.
Több könyv nyelvi lektora, szerkesztője, és az 1922-ben alapított eszperantó nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) főszerkesztője, szellemi irányítója volt. Ez a folyóirat az eszperantó irodalomban hasonló szerepet töltött be, mint a magyar irodalomban a Nyugat folyóirat.
Önmagát idegennek érezte a modem költészetben. Ennek ellenére egyik verse En amara horo (Keserű órában) az egyik legőszintébb és legszebb nyelvű vers. Ebben a költeményében a költő szívtépően panaszkodik a meg nem értés és támogatás hiánya miatt, mely az eszperantistákat éri. Érezni az egyedüllétet ebben a sorban is: „ Ho, kie estas la konsolo! Por mi – poeto sen popolo!” (Ó, hol a vigasz! Számomra – költő, nép nélkül!) Viszont ott a nyelv maga, melyet szeretett, mely őt megmenti.
Már életében az eszperantó kultúra, élő klasszikusának emlegették, halála után halhatatlan klasszikusként tartják számon az eszperantó irodalom történetében.Kalocsay Kálmán fáradhatatlan munkássága nélkül az eszperantó nyelvű irodalomnak nem lenne ilyen jelentősége, mint amilyennel ma büszkélkedhet.
37 könyve jelent meg. 7 eredeti eszperantóul írt verseskötet, 19 fordítás és 11 nyelvészeti tanulmány.
Karol Pich így ír róla:
(Unue aperis en la nica literatura revuo 6/6 (n-ro 36) paĝoj 217-22l)
„Kalocsay Kálmán bocsáss meg! Egyébként udvariatlanság lenne őt az eszperantó irodalom „ enfant terrible”-nek nevezni. Már néhány dicső költő előtte megkapta ezt a titulust (többek között a francia Arthur Rimbaud). Viszont, ha jellemeznem kellene őt, mondhatnám, hogy mindegyik eredeti műve nyilvánvaló és kitörölhetetlen misztikus bélyeget visel.
Kalocsay az eszperantó irodalom Kolumbusza, nagy Új Földrészek Felfedezője, és Új Utak, Irányok Keresője! Természetesen tervei nem mindig váltak valóra és nem voltak mentesek tévutakról és tévedésektől sem! Viszont biztosan ő volt az, aki az első lépést megtette! Aki semmit nem tesz, az nem is téved! Szerencsére ez a közmondás Kalocsayra nem érvényes!
Sok egyszerű (és naiv!) eszperantista véli, hogy a fő kérdés: Kalocsay-e? Vagy Kalocsay „ellenségei”? Az ő esetében a válasz így szól: és Kalocsay!, és Kalocsay „ellenségei”, mind így együtt és barátilag! Egyetlen mű sem százszázalékos! Minden, amit Igazságnak vélünk, csak sok rész szintézise, nagy és kis művek együtt! Paradoxon mondhatnánk, hogy a Fejlődés teljesen lehetetlen lenne tévedések nélkül! Nélkülük az élet sem létezhetne! Vajon Kalocsaynak igaza volt-e vagy sem, minden játékban más volt, hogy egyáltalán játék legyen!Szeretem a paradoxonokat! Szeretem Zamenhofot, nem azért, amit tett, hanem azért, amit nem tett! Csak köszönet jár azért, amit nem tett, mert ma eszperantóul írhatunk!
Visszatérek a paradoxonra! Kalocsayt nem azért szeretem, hogy mindig igaza volt, hanem éppen azért, mert néha tévedett is! Habár, a Kalocsay féle „tévedések” külön fejezetbe tartoznak, ez vitathatatlan!
Más téma: a Parnasszusi kalauz! Lényegében nem más, mint költői szakszótár! Tegyük félre a tényt, hogy már az előszóban a szerzők (Kalocsay és Waringhien) világosan figyelmeztettek, ez csak próba és javaslat. Megvan a saját véleményem a „költői” kifejezésekről. Egyébként Kalocsaynak ez az oldala volt számomra a legkevésbé szimpatikus. Ám, újra olvasom a modern könyveket, és őszintén bocsánatot kérek a budapesti vezéregyéniségtől. Mivel közben valami hihetetlen történt! Megtörtént a csoda! A sokkoló modernista hirtelen eltűnt. Csak a nyílt klasszikus maradt meg, a magas szellemiség és a nagy Katedrálisépítő!
Maradjunk még a Parnasszusi kalauznál! Azt a részt, amit Kalocsay a költői művészetnek titulált, az eredeti eszperantó irodalom kis része. Nem akarok nagyítani! Ennek a kis műnek világhíre van! Igazából sok mindent olvastam már, de eddig nem találkoztam hasonlóval! Ha nem tudnám, hogy azt 1932-ben írták, fogadni mernék, hogy a középkorban írták. Ebben a műben minden egyéni és szabad! Az eszperantóról gyakran előszeretettel mondják: Új Kultúra! 'A Költői Művészetekben' ez az új kultúra lélegzik a legmeggyőzőbben! A középkori játékokban ez egyszerűen másolhatatlan! Szinte nem akarjuk elhinni, hogy a mű, a gépesített XX. évszázadban teremtődött!
Kalocsay egyik fő arcvonása a sokoldalúság. Költő, fordító, nyelvész, poliglott, esszéíró! Igazából nem tudnám megítélni melyikben a legtökéletesebb! Mindegyik mestere!
Kalocsaynak feltehetnénk egy érdekes kérdést: a költő egy időben legyen-e nyelvkutató és filológus is?! Erre én igennel válaszolnék! Természetesen nem szükséges, hogy mostantól minden költő szerkesszen egy teljes nyelvtant. Ám jó nyelvtani tudás nem lenne felesleges. Mert minden szerzőnek, automatikusan, jól kellene bánni a nyelvvel és az irodalmi stílussal. Hála Kalocsaynak, nála nem találunk nyelvtani zavarokat, sem különös szófordulatokat vagy érthetetlen mondatokat és frázisokat. Nyelvezete sima és könnyed. Ha véletlenül valamilyen kritizálandót találnánk, biztosak lehetünk, az nem tévedés. Mert nyelvileg Kalocsay nem téved. Neki megvan a saját, különálló nézőpontja, mely különbözik az általánostól! Ez semmit nem jelent, legalább is semmi katasztrofálist vagy veszélyt! Az eszperantó nyelv fenomenálisan széles és rugalmas. Nevetséges lenne azt akarni, hogy mindenki százszázalékosan hasonlóképpen használja! Mert ez az állapot minden irodalmat megszüntetne, lehetetlenné tenne. Röviden: a nyelv egy orgona, különleges billentyűzet. Az orgona legyen érinthetetlen és megváltoztathatatlan! Ám a dallamok tetszés és akarat szerint változzanak! Sőt a disszonancia jöhet és kedvelt! Mert végül minden dallam ízlés kérdése. Léteznek konzervatív emberek, akik elutasítják a dzsesszt, az számukra barbárnak hangzik! Ugyanúgy léteznek olyan fiatalok, akik elutasítják Beethoven kilencedik szimfóniáját, mivel számukra ez hallatszik barbárnak! Mindez világosan bizonyítja, ez az út nem vezet sehová!
Az összes nagyírónak megvan a saját, egyéni stílusa. Mindegyiküknek személyes, jellegzetes nyelvezete van. A nemzeti irodalmakban a stílus egyénisége és nyelvezete oly nagy, hogy egy kitépett oldal elég ahhoz, hogy rögtön felismerjük a szerzőt!
Kalocsay az összes művében egyéni és önálló. Sőt, ennél több! Ő inkább úttörő. Kalocsay nélkül az eszperantó irodalom nem lenne ott, ahol most van!
Vannak olyan költők, akik egy életen át a saját elefántcsonttornyukban ülnek, szivárványszínű illúziókat kergetnek, és egyáltalán nem foglalkoznak azzal, mi történik alattuk és körülöttük. Az élet, annak evilági kavarodásai és problémái nem érinti és nem is érdekli őket! Ábrándoznak. Ez elég a számukra! Nos, a költőknek ehhez a „fajtájához” Kalocsay, soha nem tartozott. Furfangos lelkületével rögtön ott termett, ahol nem volt összhang, és bárhol, ahol valamilyen problémát és kérdést szagolt ki. Kalocsay, mindenekelőtt harcos. Ezért nem mindig fogadták fenntartások nélkül, gyakran vitatkoztak vele és kritizálták. Ennek ellenére ő nagy költő, író és ember volt. Évtizedeken keresztül szántotta az irodalom terepét. Kezdeményezése folyamatos és állandó volt. Mindenütt jelen volt, ahol valami fontos történt! Örökre az egyik legkiválóbb irodalmi jelenség lesz az eszperantó világban. Akár vele, vagy ellene, de nem lehet ő semmibe venni, az biztos!
Az összehasonlítás nagyon kedvelt irodalmi módszer. Most én is megteszem. Összehasonlítom Kalocsay Kálmánt a legnagyobb klasszikus cseh költővel, aki Jaroslav Vrchlický. Vrchlický kissé korábban (1853-1912) élt, mint Kalocsay, viszont irodalmi sorsuk csodálatos módon egybevág.
Vrchlický a legtermékenyebb cseh szerző. Kiváló fordító volt, a cseh nyelvbe, sorozatosan vezette be a világirodalom remekeit. Többek között lefordította Dante: Isteni komédiáját, Baudelaire: A romlás virágait. Különböző nyelveken megjelent versekből antológiát szerkesztett Az idegen Parnasszusokról címmel. Rengeteg eredeti művet is írt. A cseh irodalomban ő népszerűsítette a legkülönbözőbb fixformájú költemény fajtákat és azokat maga is nagyon sikeresen művelte. Költeményeiben nyüzsögnek a neologizmusok ( zkad, kys), melyek zavaróak, néhány közülük gazdagította a cseh nyelvet és meg is gyökerezett.
Ezen kívül neki tulajdonítják a SMIL LOVAG nagyon csiklandós tartalmú hosszú költemény megírását is. Amíg élt Vrchlický, a nemzet egyik része szenvedélyesen csodálta; másik része szenvedélyesen kritizálta, sőt semmibe vette. Néhány költeménye megtalálható eszperantóul a CSEHSZLOVÁK ANTOLÓGIÁBAN (Ĉeĥoslovaka Antologio) is.
Kalocsay az Útmutató. Az eszperantó irodalmi fejlődésében a személyisége egy fejlődési szakaszt jelent! Az önálló Kalocsay féle irodalmi iskola elméletének termékenységét bizonyítja a célzatosság és a művészet; és ragyogó, vonzó példájának ereje.”
http://epa.oszk.hu/01000/01049/00038/pdf/00038b.pdf
ezen a honlapon olvasható ez a vers is, és további információ...
Kalocsay Kálmán
Szeretlek téged…
Szeretlek téged – óh elcsépelt
szavak! Szégyen kimondani.
Átitatón fenséges érzet
új szó kell hozzá, éteri,
lágy legyen, ahogy csókol anyám
és ujjongva becézget,
legyen kemény szó és igazán
halálig ne érjen véget;
dadogjam gyönyörtől ájultan
mint ártatlan, izzó parázs,
legyen ünnep az otthonomban,
lobogó zászló, szent varázs.
Szeretlek téged – mondom szürkén,
verklizve régi fogalmat;
izgalmam, vágyam szétszórt fényén
szívom cigarettámat.
Szeretlek, mint serdülő kölyök,
ki titkos rejtekbe vonul,
és leszívja mélyen a füstöt,
aztán kifújja valahol;
e füstfelhőben jár a lába,
feje a ködöt kíséri,
a gyönyör dönti ájulásba
e szerelem nem plátói.
Szeretlek téged – amíg élek
zengem! Te vagy az életem.
Nézlek, mint csillogó tükrömet
nosztalgiázik szellemem.
Vágyakozó szívem oly mohó.
Tudom, viszonozva szeretsz.
Nélküled vérem se pezseg jól,
szerelmem hadd öleljelek.
Tőled részegül húsom-csontom,
feloldod bús magányom.
Szép tavaszom! Én boldogságom!
Szeremesem! Tündérálmom!
Eszperantóból fordította: Dr. Legányi Marianna
/Megjelenés: Ferenc Jáki – Marianna Legányi: Kantante Vivi/Énekelve élni: Szolnok, 2006/
Kedves Tibor!
Kitűnő cikket olvashattunk dr. Kalocsay Kálmánról. Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy párszor személyesen is találkozhattam a professzor Urral. Engedtessék meg nekem, hogy ezúttal is néhány kiegészítést tegyek a cikkhez.
Kalocsay professzor kitűnő egyetemi tankönyvéből, címe: " A fertőző betegségek tankönyve" jómagam is tanulhattam és vizsgát tehettem.Tehát orvosi, szakmai vonalon is dolgozott, több hazai és külföldi cikke jelent meg. Van egy fényképem, készült 1959 december 15-én, Budapesten a Fővárosi Tanács kultúrtermében, Zamenhof születésének 100.évfordulóján az ünnepségen. Az első sorban ült többed magával, köztük a lengyel követség tanácsosával, Baghy Gyulával, én mögöttük a második sorban de jól láthatóan.
A cikkben nincs említés a Kalocsay Kálmán Baráti Társaságról, (Amika Societo de Kálmán Kalocsay). Születésének 100., halálának 15. évfordulóján, emlékének ápolására, gazdag szellemi hagyatékának széleskörű megismertetésére barátai megalakították ezt a Társaságot. Az egyesületet a Fővárosi Bíróság 1992-ben társadalmi szervezetként nyilvántartásba vette. Jómagam is egyik alapító tagja, majd megalakuláskor 2006-ig egyik alelnöke voltam. A Társaság céljai főbb vonásokban:
- Kalocsay Kálmán orvosi és irodalmi tevékenységének ismertetése, terjesztése
- A már nem kapható könyveinek újra kiadása;
- Emlékének ápolása, sírja gondozása, utcai emléktáblák rendben tartása, Kalocsay emlékszoba Abaújszántón.
- Hátra hagyott kéziratainak rendezése.
A Társaság elnöke Csiszár Ada ez év folyamán elhunyt, a Társaság további sorsáról később lesz döntés.
A Magyar Orvostörténeti Társaság ez év októberi nyilvános ülésén egy javaslat hangzott el: kapjon emléktáblát Kalocsay Kálmán a Főváros László Kórházban, a kórház falán. Több hazai és nemzetközi Eszperantó szervezet, egyének is készek anyagilag hozzájárulni a tábla költségeihez.
Tisztelettel: umea
...balról jobbra Kökény Lajos, Baghy Gyula, Dr. Bácskai István és Dr. Kalocsay Kálmán 1961-ben
A kép 1959 december15-én készült a Fővárosi Tanács kultúrtermében Budapesten
Irodalom:
Baldur Ragnarsson: La lingvo serena, Edistudio, Pisa, 2007, ISBN 978-88-7036-078-3
Hivatkozások:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalocsay_Kálmán
http://www.madach.hu/MadachIThonlap/tanulmanyok/Szimpozium%20XII/asztaloslajos.htm
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07313.htmhttp://w3.hdsnet.hu/eszperanto/zeo-hu
http://www.esperanto.hu/egyeb/zsebehazi.htm
http://www.freeweb.hu/egalite/baghy/autuna/letero%20al%20kolomano%20kalocsay.htm
http://www.oik.hu/eszperanto/Kalocsay/kolomano_kalocsay.htm
http://www.liberafolio.org/Members/molnar/Kalocsay
http://www.esperanto.net/literaturo/autor/kalocsay.html
http://donh.best.vwh.net/Esperanto/Literaturo/Revuoj/nlr/nlr66/kolomano.html