Baghy Gyula (Szeged, 1891. január 13. – Budapest, 1967. március 18.), eszperantó nyelven alkotó magyar költő, író, műfordító, színész
Baghy Gyula az eszperantó irodalom háború alatti és utáni idők egyik legtermékenyebb és sokoldalúbb írója. Julio Baghy írói álnéven publikált.
Családjában nagy hagyomány volt a színészet, ifjú korában maga is színi iskolába járt. 1911-ben tanult meg eszperantóul, és hamarosan rész vett az eszperantó mozgalomban. Időközben sajnos az első világháború beleszólt életébe, katona lett. 1915-ben elfogták. Szibériai száműzetésre ítélték, mint hadifoglyot. Különböző orosz hadifogolytáborokban töltötte élet, és 1920 végén térhetett haza. Az itt szerzett „tapasztalatai” költeményeiben és két regényében láttak napvilágot.
1933-ig a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) eszperantó nyelvű folyóirat társfőszerkesztője. Ez idő után a világ, különböző országaiban eszperantó nyelvű tanfolyamokat szervezett, vezetett, előadásokat tartott, a magyarországi eszperantó mozgalom egyik úttörője volt.
Életének nagyon nehéz időszaka 1939-1954 közé esett. Majd ennek elmúltával újra aktivizálta magát az eszperantó mozgalomban, rendszeresen írt, egészen az 1967-ben bekövetkezett haláláig.
Regényeket és novellákat fordított eszperantóra, jelentős számú eszperantó nyelven írt költeménye, regénye, novellája, drámája van. Foglalkoztatta az eszperantó nyelvű színjátszás megteremtésének gondolata is.
Írói karrierje első költeményes könyvével indult: Preter la vivo (1922) /Az élet mellett/. Ezt további négy verseskötet követte: Pilgrimo (1926) /Zarándoklat/, La vagabondo kantas (1933) /A csavargó dalol/, Ĉielarko (1966) /Szivárvány/, Aŭtuna foliaro (1970) /Őszi lombozat/.
Líraiság és ékesszólás jellemzi költészetét. Nem törekedett művészileg rafinált költői nyelvezetre. Ezért versei általában könnyen olvashatók és alkalmasak az eszperantó irodalommal ismerkedő fiatalok számára. Olvasóinak a valós életről beszél, és intim módon kötődik saját élettapasztalataihoz is, mely néha melankolikus. Az egyik legismertebb verse: Ĉe samovaro /Szamovárnál/.
Baghy gyakran használ egyszerű versszakformákat, de bonyolultakat is alkalmaz. Változatosságuk hihetetlenül nagyszámú. Marjorie Boulton számításai szerint az öt verseskötetének 322 versében 174 különböző versszakformát lehet megkülönböztetni.
Két regénye: Viktimoj (1925) /Áldozatok/, és ennek folytatása Sur sanga tero (1933) /Véres földön/, a szibériai fogságban szerzett tapasztalataira épül, melyeknek dokumentációs értékük van. Leírja bennük az ember kegyetlenségeit a másik emberrel szemben, hogy válik a másik embertelen áldozatává az ideológia körülmények miatt. Áldozat nemcsak az, aki elszenvedi azt, hanem aki a szenvedést okozza az is. Ezért ezek a könyvek egyetemes érvényűek. A két kötet nagy részben párbeszédekre, majdnem színházi alapra épül. Legnagyobb regénye a Hura (1930) /Hurrá!/, ennek a története is szenvedésekről szól, bonyolultságát egyik oldalon szatirikus, míg a másik oldalon romantikus jellege adja. Ez a keveredés mégis valós benyomásokat tartalmaz, mert a kritizálás és az érzékelés, gyakori velejárója magának az életnek. Optimizmus és pesszimizmus, elérzékenyülés és intelligencia küzd a regényben egymással, közöttük az író egyensúlyt igyekszik találni. A párbeszédek éppen olyan élők, mint a szibériai regényeiben, drámaivá teszik a stílust, és gyakran filozófiai jellemvonásuk is van. Ez a 466 oldalas regény kétségkívül Baghy legérdekesebb műve.
Novellái és színházi írásai is említést érdemelnek. A legjelentősebb színműve Sonĝe sub poemarbo (1958) /Álom a költeményfa alatt/. Ahol a szerző a teremtés mítoszát Ádám és Éva szerepében tudományos-fantasztikus elemekkel egyesíti.
Baghy Gyulának összesen 18 könyve jelent meg, melyek írói sokoldalúságáról tesznek tanúbizonyságot. Mondhatjuk, hogy a párbeszédek mestere. Közben ott van maga az ember, mintegy bálványként az eszperantisták számára. Eszperantó nyelvű írótársa Tárkony Lajos mondta róla: „ paĉjo de la tuta mondo Esperanta” /az eszperantó világ papája/. Julio Baghy művei örökre jelen vannak a nemzetközi nyelv fontos alkotásai között.
KIEGÉSZÍTÉS hozzájárulással:
Nagyon jónak értékelem Baghy Gyula bemutatását. Jómagam 1953 őszén Hódmezővásárhelyen találkoztam életemben először Baghy Gyulával. Annakidején ott vendégeskedett eszperantistáknál és a városban magánlakáson irodalmi délutánokat, estéket tartott. A cikkből egy kicsit hiányolom az 1954-1967 közötti időszakot. 1955 szeptember 18-án (Budapest) alapitó tagja, majd elnöke az Országos Eszperantó Tanácsnak, ebben 1960-ig vele együtt én is dolgoztam. Nos ha jól emlékszem 1958-ban tankönyve jelent meg és több kiadást ért meg.Ma is sokan keresik antikváriumokban ezt a kitünő nyelvkönyvet. Jó kapcsolata volt a vasutas eszperantistákkal. Az 1962-évi budapesti IFEF kongresszuson jelent volt, beszédet is mondott, "honora fervojisto" (tiszteletbeli vasutas)deklarálták őt annak idején. 1963-ban Baghy Gyula és Márton Lajos OET főtitkár társaságában egy szobában laktunk az 1963-évi szófiai eszperantó világkongresszuson. Még részt vett az 1966 évi nagylétszámú 51.Eszperantó Világkongresszuson is Budapesten. Sajnos ez volt az utolsó kongresszusa. A cikkhez közölt fényképe nekem is megvan, méghozzá a hátlapon dedikálva.
umea
További kiegészítés, melyért köszönet F. Imrének:
...kép az Országos Eszperantó Tanács OET megalakulásáról (Bp. 1955 szept. 18) A harmadik sorban a kép bal szélén látható Baghy Gyula, tőle balra nem messze a kép küldője...
Felhasznált irodalom:
Baldur Ragnarsson: La lingvo serena, Edistudio, Pisa, 2007, ISBN 978-88-7036-078-3
Néhány hivatkozás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Baghy_Gyula
http://www.agt.bme.hu/staff_h/varga/foto/kerepesi/baghy.html
http://esperanto.net/literaturo/roman/baghy.html
http://www.freeweb.hu/egalite/baghy/
http://w3.hdsnet.hu/eszperanto/zeo-hu
http://www.esperanto.hu/egyeb/zsebehazi.htm
http://www.esperanto.org/literaturo/mp3/estas_mi_esperantisto.html
Baghy Gyula (Szeged, 1891. január 13. – Budapest, 1967. március 18.), eszperantó nyelven alkotó magyar költő, író, műfordító, színész
Baghy Gyula az eszperantó irodalom háború alatti és utáni idők egyik legtermékenyebb és sokoldalúbb írója. Julio Baghy írói álnéven publikált.
Családjában nagy hagyomány volt a színészet, ifjú korában maga is színi iskolába járt. 1911-ben tanult meg eszperantóul, és hamarosan rész vett az eszperantó mozgalomban. Időközben sajnos az első világháború beleszólt életébe, katona lett. 1915-ben elfogták. Szibériai száműzetésre ítélték, mint hadifoglyot. Különböző orosz hadifogolytáborokban töltötte élet, és 1920 végén térhetett haza. Az itt szerzett „tapasztalatai” költeményeiben és két regényében láttak napvilágot.
1933-ig a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) eszperantó nyelvű folyóirat társfőszerkesztője. Ez idő után a világ, különböző országaiban eszperantó nyelvű tanfolyamokat szervezett, vezetett, előadásokat tartott, a magyarországi eszperantó mozgalom egyik úttörője volt.
Életének nagyon nehéz időszaka 1939-1954 közé esett. Majd ennek elmúltával újra aktivizálta magát az eszperantó mozgalomban, rendszeresen írt, egészen az 1967-ben bekövetkezett haláláig.
Regényeket és novellákat fordított eszperantóra, jelentős számú eszperantó nyelven írt költeménye, regénye, novellája, drámája van. Foglalkoztatta az eszperantó nyelvű színjátszás megteremtésének gondolata is.
Írói karrierje első költeményes könyvével indult: Preter la vivo (1922) /Az élet mellett/. Ezt további négy verseskötet követte: Pilgrimo (1926) /Zarándoklat/, La vagabondo kantas (1933) /A csavargó dalol/, Ĉielarko (1966) /Szivárvány/, Aŭtuna foliaro (1970) /Őszi lombozat/.
Líraiság és ékesszólás jellemzi költészetét. Nem törekedett művészileg rafinált költői nyelvezetre. Ezért versei általában könnyen olvashatók és alkalmasak az eszperantó irodalommal ismerkedő fiatalok számára. Olvasóinak a valós életről beszél, és intim módon kötődik saját élettapasztalataihoz is, mely néha melankolikus. Az egyik legismertebb verse: Ĉe samovaro /Szamovárnál/.
Baghy gyakran használ egyszerű versszakformákat, de bonyolultakat is alkalmaz. Változatosságuk hihetetlenül nagyszámú. Marjorie Boulton számításai szerint az öt verseskötetének 322 versében 174 különböző versszakformát lehet megkülönböztetni.
Két regénye: Viktimoj (1925) /Áldozatok/, és ennek folytatása Sur sanga tero (1933) /Véres földön/, a szibériai fogságban szerzett tapasztalataira épül, melyeknek dokumentációs értékük van. Leírja bennük az ember kegyetlenségeit a másik emberrel szemben, hogy válik a másik embertelen áldozatává az ideológia körülmények miatt. Áldozat nemcsak az, aki elszenvedi azt, hanem aki a szenvedést okozza az is. Ezért ezek a könyvek egyetemes érvényűek. A két kötet nagy részben párbeszédekre, majdnem színházi alapra épül. Legnagyobb regénye a Hura (1930) /Hurrá!/, ennek a története is szenvedésekről szól, bonyolultságát egyik oldalon szatirikus, míg a másik oldalon romantikus jellege adja. Ez a keveredés mégis valós benyomásokat tartalmaz, mert a kritizálás és az érzékelés, gyakori velejárója magának az életnek. Optimizmus és pesszimizmus, elérzékenyülés és intelligencia küzd a regényben egymással, közöttük az író egyensúlyt igyekszik találni. A párbeszédek éppen olyan élők, mint a szibériai regényeiben, drámaivá teszik a stílust, és gyakran filozófiai jellemvonásuk is van. Ez a 466 oldalas regény kétségkívül Baghy legérdekesebb műve.
Novellái és színházi írásai is említést érdemelnek. A legjelentősebb színműve Sonĝe sub poemarbo (1958) /Álom a költeményfa alatt/. Ahol a szerző a teremtés mítoszát Ádám és Éva szerepében tudományos-fantasztikus elemekkel egyesíti.
Baghy Gyulának összesen 18 könyve jelent meg, melyek írói sokoldalúságáról tesznek tanúbizonyságot. Mondhatjuk, hogy a párbeszédek mestere. Közben ott van maga az ember, mintegy bálványként az eszperantisták számára. Eszperantó nyelvű írótársa Tárkony Lajos mondta róla: „ paĉjo de la tuta mondo Esperanta” /az eszperantó világ papája/. Julio Baghy művei örökre jelen vannak a nemzetközi nyelv fontos alkotásai között.
KIEGÉSZÍTÉS hozzájárulással:
Nagyon jónak értékelem Baghy Gyula bemutatását. Jómagam 1953 őszén Hódmezővásárhelyen találkoztam életemben először Baghy Gyulával. Annakidején ott vendégeskedett eszperantistáknál és a városban magánlakáson irodalmi délutánokat, estéket tartott. A cikkből egy kicsit hiányolom az 1954-1967 közötti időszakot. 1955 szeptember 18-án (Budapest) alapitó tagja, majd elnöke az Országos Eszperantó Tanácsnak, ebben 1960-ig vele együtt én is dolgoztam. Nos ha jól emlékszem 1958-ban tankönyve jelent meg és több kiadást ért meg.Ma is sokan keresik antikváriumokban ezt a kitünő nyelvkönyvet. Jó kapcsolata volt a vasutas eszperantistákkal. Az 1962-évi budapesti IFEF kongresszuson jelent volt, beszédet is mondott, "honora fervojisto" (tiszteletbeli vasutas)deklarálták őt annak idején. 1963-ban Baghy Gyula és Márton Lajos OET főtitkár társaságában egy szobában laktunk az 1963-évi szófiai eszperantó világkongresszuson. Még részt vett az 1966 évi nagylétszámú 51.Eszperantó Világkongresszuson is Budapesten. Sajnos ez volt az utolsó kongresszusa. A cikkhez közölt fényképe nekem is megvan, méghozzá a hátlapon dedikálva.
umea
További kiegészítés, melyért köszönet F. Imrének:
...kép az Országos Eszperantó Tanács OET megalakulásáról (Bp. 1955 szept. 18) A harmadik sorban a kép bal szélén látható Baghy Gyula, tőle balra nem messze a kép küldője...
Felhasznált irodalom:
Baldur Ragnarsson: La lingvo serena, Edistudio, Pisa, 2007, ISBN 978-88-7036-078-3
Néhány hivatkozás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Baghy_Gyulahttp://www.agt.bme.hu/staff_h/varga/foto/kerepesi/baghy.html
http://esperanto.net/literaturo/roman/baghy.html
http://www.freeweb.hu/egalite/baghy/
http://w3.hdsnet.hu/eszperanto/zeo-hu
http://www.esperanto.hu/egyeb/zsebehazi.htm
http://www.esperanto.org/literaturo/mp3/estas_mi_esperantisto.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése