Ki volt Kalocsay Kálmán?
1891. október 6, Abaújszántó – 1976. február 27, Budapest. Kórházi infektológus főorvos, eszperantó nyelven író költő, műfordító, szerkesztő
Apja dr. Kalocsay Kálmán járásbíró, anyja Panda Jolán.
Alig kétéves, amikor édesanyja 26 éves korában meghal. Édesapa 1895-ben újra megnősült, ám az új feleség az anyai szeretetet nem tudta számára pótolni.
Miskolcon járt gimnáziumba. Tanulásban nem volt az elsők között, de intelligenciája, bontakozó költői hajlama, szuggesztív egyénisége révén kiemelkedett a társai közül. Felsőfokú tanulmányát a budapesti Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen folytatta, ezt az 1914-ben kitört I. világháború félbeszakította. Rövid kiképzés után a frontra vezényelték, és ágyúdörgés közepette is folytatta orvosi és nyelvi tanulmányait. Sikeresen levizsgázott, 1916 májusában orvosi diplomát kapott.
1911-ben ismerkedett meg az eszperantó nyelvvel Miskolcon, és barátjával már 1913-ban ők tanították a nyelvet. 1921-ben debütált, mint eszperantó költő egy kis költeményes kötettel: Mondo kaj koro (Világ és szív) címmel.
1920-tól 1966-ig infektológusként dolgozott a budapesti Szent László Kórházban, míg nyugdíjba nem vonult. 1926-ban nevezték ki adjunktusnak. 1929-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán egyetemi magántanári képesítést kapott: Járványos betegségek klinikája tárgykörben. 1952-ben az Orvostudományok kandidátusa, majd 1958-ban az Orvostudományok doktora lett, 1963 címzetes egyetemi tanár. Tudományos kutatóként és szakíróként szerzett elismeréseket. Számos kitüntetést kapott. Kalocsay, a humanista érzelmű orvos, működése során soha nem fogadott el hálapénzt, nem volt szándékában meggazdagodni az emberi szenvedésekből. 1929-ben nősült meg. Felesége, Vangel Margit elvált asszony kilencéves kislánnyal, akiről példásan gondoskodott, de nem fogadta örökbe. Saját gyermeke nem született, féltestvéreivel sem tartott különösebb kapcsolatot.
Még gimnazista korában három verse jelent meg magyarul a kor rangos irodalmi folyóiratában, a Nyugat ban. 1931-ben adták ki a Streĉita Kordo (Megfeszített húr) verskötetét, melyet a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékelik. Kalocsay dolgozta ki a hiányzó eszperantó verstant, ennek segítségével a nemzetközi nyelv költészete technikailag egyenrangúvá vált a nemzeti nyelvek költészetével. Néhány verséhez ő maga komponált zenét. Több versét fordították: magyar, lengyel, finn, francia, gall, holland, katalán, kínai, orosz, svéd, vietnami, angol, román, cseh nyelvekre. Kalocsay verseiben megszólalnak az emberi érzések: az öröm, a fájdalom, a bizakodás, a reménytelenség, a szerelem vagy filozófiai gondolat. Kihasználta az eszperantó nyelv hajlékonyságát, gazdag kifejező képességét.
Műfordítói fő feladatának leginkább a költészet tolmácsolását tekintette. Első nagyobb munkája: Petőfi Sándor János vitéz e volt. 1931-ben ennek nyomán készült a kínai nyelvű átültetés, és 1997-ben újrafordították. Nagy sikert aratott: Madách Imre Az ember tragédiája átültetésével (1924, 1965). Először 1933-ban a Hungara Antologio-ban (Magyar antológia) mutatják be líráink legjavát. 1970-ben a Libero kaj Amo (Szabadság és szerelem) kötetben válogatott Petőfi költeményeket ismerhetnek meg a földgolyó, eszperantót ismerői.
A Magyar PEN-Klub, 1970-ben a magyar irodalom idegen nyelvi népszerűsítéséértemlékéremmel tüntette ki.
Jelentős fordításokat végzett válogatott világirodalomi művekből. Többek között: Goethe Római elégiák, Baudelaire A romlás virágai, Heine Románcok, Dante Pokol, és Shakespeare három műve: Lear király, Szentivánéji álom, A vihar, melyek felkeltették a nem eszperantista irodalmárok figyelmét is. 1981-ben adták ki posztumusz kötetét, a 30 nyelvből fordított Tutmonda Sonoro (Csengő nagyvilág) világirodalmi antológiát, mely ékes bizonyítéka a nemzetközi nyelv gazdag kifejező erejének, fordítójuk igazi tehetségének.
Munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei is jelentősek. Lingvo, stilo, formo (Nyelv, stílus, forma), La Arto Poetika en Parnasa gvidlibro (Parnasszusi kalauz) és a francia Waringhiennel közösen szerkesztett Plena Gramatiko de Esperanto (Az eszperantó teljes nyelvtana), és a Rendszeres eszperantó nyelvtan ma is nélkülözhetetlen tankönyvek. 1975-ben megjelent, Csiszár Adával közösen összeállított Domfabriko (Házgyár) 6000 magyar-eszperantó kifejezést tartalmazó szólásgyűjteménye, mely a nyelvművelők értékes, egyedülálló kézikönyve.
Több könyv nyelvi lektora, szerkesztője, és az 1922-ben alapított eszperantó nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) főszerkesztője, szellemi irányítója volt. Ez a folyóirat az eszperantó irodalomban hasonló szerepet töltött be, mint a magyar irodalomban a Nyugat folyóirat.
Önmagát idegennek érezte a modem költészetben. Ennek ellenére egyik verse En amara horo (Keserű órában) az egyik legőszintébb és legszebb nyelvű vers. Ebben a költeményében a költő szívtépően panaszkodik a meg nem értés és támogatás hiánya miatt, mely az eszperantistákat éri. Érezni az egyedüllétet ebben a sorban is: „ Ho, kie estas la konsolo! Por mi – poeto sen popolo!” (Ó, hol a vigasz! Számomra – költő, nép nélkül!) Viszont ott a nyelv maga, melyet szeretett, mely őt megmenti.
Már életében az eszperantó kultúra, élő klasszikusának emlegették, halála után halhatatlan klasszikusként tartják számon az eszperantó irodalom történetében.
Kalocsay Kálmán fáradhatatlan munkássága nélkül az eszperantó nyelvű irodalomnak nem lenne ilyen jelentősége, mint amilyennel ma büszkélkedhet.
37 könyve jelent meg. 7 eredeti eszperantóul írt verseskötet, 19 fordítás és 11 nyelvészeti tanulmány.
Karol Pich így ír róla:
(Unue aperis en la nica literatura revuo 6/6 (n-ro 36) paĝoj 217-22l)
„Kalocsay Kálmán bocsáss meg! Egyébként udvariatlanság lenne őt az eszperantó irodalom „ enfant terrible”-nek nevezni. Már néhány dicső költő előtte megkapta ezt a titulust (többek között a francia Arthur Rimbaud). Viszont, ha jellemeznem kellene őt, mondhatnám, hogy mindegyik eredeti műve nyilvánvaló és kitörölhetetlen misztikus bélyeget visel.
Kalocsay az eszperantó irodalom Kolumbusza, nagy Új Földrészek Felfedezője, és Új Utak, Irányok Keresője! Természetesen tervei nem mindig váltak valóra és nem voltak mentesek tévutakról és tévedésektől sem! Viszont biztosan ő volt az, aki az első lépést megtette! Aki semmit nem tesz, az nem is téved! Szerencsére ez a közmondás Kalocsayra nem érvényes!
Sok egyszerű (és naiv!) eszperantista véli, hogy a fő kérdés: Kalocsay-e? Vagy Kalocsay „ellenségei”? Az ő esetében a válasz így szól: és Kalocsay!, és Kalocsay „ellenségei”, mind így együtt és barátilag! Egyetlen mű sem százszázalékos! Minden, amit Igazságnak vélünk, csak sok rész szintézise, nagy és kis művek együtt! Paradoxon mondhatnánk, hogy a Fejlődés teljesen lehetetlen lenne tévedések nélkül! Nélkülük az élet sem létezhetne! Vajon Kalocsaynak igaza volt-e vagy sem, minden játékban más volt, hogy egyáltalán játék legyen!
Szeretem a paradoxonokat! Szeretem Zamenhofot, nem azért, amit tett, hanem azért, amit nem tett! Csak köszönet jár azért, amit nem tett, mert ma eszperantóul írhatunk!
Visszatérek a paradoxonra! Kalocsayt nem azért szeretem, hogy mindig igaza volt, hanem éppen azért, mert néha tévedett is! Habár, a Kalocsay féle „tévedések” külön fejezetbe tartoznak, ez vitathatatlan!
Más téma: a Parnasszusi kalauz! Lényegében nem más, mint költői szakszótár! Tegyük félre a tényt, hogy már az előszóban a szerzők (Kalocsay és Waringhien) világosan figyelmeztettek, ez csak próba és javaslat. Megvan a saját véleményem a „költői” kifejezésekről. Egyébként Kalocsaynak ez az oldala volt számomra a legkevésbé szimpatikus. Ám, újra olvasom a modern könyveket, és őszintén bocsánatot kérek a budapesti vezéregyéniségtől. Mivel közben valami hihetetlen történt! Megtörtént a csoda! A sokkoló modernista hirtelen eltűnt. Csak a nyílt klasszikus maradt meg, a magas szellemiség és a nagy Katedrálisépítő!
Maradjunk még a Parnasszusi kalauznál! Azt a részt, amit Kalocsay a költői művészetnek titulált, az eredeti eszperantó irodalom kis része. Nem akarok nagyítani! Ennek a kis műnek világhíre van! Igazából sok mindent olvastam már, de eddig nem találkoztam hasonlóval! Ha nem tudnám, hogy azt 1932-ben írták, fogadni mernék, hogy a középkorban írták. Ebben a műben minden egyéni és szabad! Az eszperantóról gyakran előszeretettel mondják: Új Kultúra! 'A Költői Művészetekben' ez az új kultúra lélegzik a legmeggyőzőbben! A középkori játékokban ez egyszerűen másolhatatlan! Szinte nem akarjuk elhinni, hogy a mű, a gépesített XX. évszázadban teremtődött!
Kalocsay egyik fő arcvonása a sokoldalúság. Költő, fordító, nyelvész, poliglott, esszéíró! Igazából nem tudnám megítélni melyikben a legtökéletesebb! Mindegyik mestere!
Kalocsaynak feltehetnénk egy érdekes kérdést: a költő egy időben legyen-e nyelvkutató és filológus is?! Erre én igennel válaszolnék! Természetesen nem szükséges, hogy mostantól minden költő szerkesszen egy teljes nyelvtant. Ám jó nyelvtani tudás nem lenne felesleges. Mert minden szerzőnek, automatikusan, jól kellene bánni a nyelvvel és az irodalmi stílussal. Hála Kalocsaynak, nála nem találunk nyelvtani zavarokat, sem különös szófordulatokat vagy érthetetlen mondatokat és frázisokat. Nyelvezete sima és könnyed. Ha véletlenül valamilyen kritizálandót találnánk, biztosak lehetünk, az nem tévedés. Mert nyelvileg Kalocsay nem téved. Neki megvan a saját, különálló nézőpontja, mely különbözik az általánostól! Ez semmit nem jelent, legalább is semmi katasztrofálist vagy veszélyt! Az eszperantó nyelv fenomenálisan széles és rugalmas. Nevetséges lenne azt akarni, hogy mindenki százszázalékosan hasonlóképpen használja! Mert ez az állapot minden irodalmat megszüntetne, lehetetlenné tenne. Röviden: a nyelv egy orgona, különleges billentyűzet. Az orgona legyen érinthetetlen és megváltoztathatatlan! Ám a dallamok tetszés és akarat szerint változzanak! Sőt a disszonancia jöhet és kedvelt! Mert végül minden dallam ízlés kérdése. Léteznek konzervatív emberek, akik elutasítják a dzsesszt, az számukra barbárnak hangzik! Ugyanúgy léteznek olyan fiatalok, akik elutasítják Beethoven kilencedik szimfóniáját, mivel számukra ez hallatszik barbárnak! Mindez világosan bizonyítja, ez az út nem vezet sehová!
Az összes nagyírónak megvan a saját, egyéni stílusa. Mindegyiküknek személyes, jellegzetes nyelvezete van. A nemzeti irodalmakban a stílus egyénisége és nyelvezete oly nagy, hogy egy kitépett oldal elég ahhoz, hogy rögtön felismerjük a szerzőt!
Kalocsay az összes művében egyéni és önálló. Sőt, ennél több! Ő inkább úttörő. Kalocsay nélkül az eszperantó irodalom nem lenne ott, ahol most van!
Vannak olyan költők, akik egy életen át a saját elefántcsonttornyukban ülnek, szivárványszínű illúziókat kergetnek, és egyáltalán nem foglalkoznak azzal, mi történik alattuk és körülöttük. Az élet, annak evilági kavarodásai és problémái nem érinti és nem is érdekli őket! Ábrándoznak. Ez elég a számukra! Nos, a költőknek ehhez a „fajtájához” Kalocsay, soha nem tartozott. Furfangos lelkületével rögtön ott termett, ahol nem volt összhang, és bárhol, ahol valamilyen problémát és kérdést szagolt ki. Kalocsay, mindenekelőtt harcos. Ezért nem mindig fogadták fenntartások nélkül, gyakran vitatkoztak vele és kritizálták. Ennek ellenére ő nagy költő, író és ember volt. Évtizedeken keresztül szántotta az irodalom terepét. Kezdeményezése folyamatos és állandó volt. Mindenütt jelen volt, ahol valami fontos történt! Örökre az egyik legkiválóbb irodalmi jelenség lesz az eszperantó világban. Akár vele, vagy ellene, de nem lehet ő semmibe venni, az biztos!
Az összehasonlítás nagyon kedvelt irodalmi módszer. Most én is megteszem. Összehasonlítom Kalocsay Kálmánt a legnagyobb klasszikus cseh költővel, aki Jaroslav Vrchlický. Vrchlický kissé korábban (1853-1912) élt, mint Kalocsay, viszont irodalmi sorsuk csodálatos módon egybevág.
Vrchlický a legtermékenyebb cseh szerző. Kiváló fordító volt, a cseh nyelvbe, sorozatosan vezette be a világirodalom remekeit. Többek között lefordította Dante: Isteni komédiáját, Baudelaire: A romlás virágait. Különböző nyelveken megjelent versekből antológiát szerkesztett Az idegen Parnasszusokról címmel. Rengeteg eredeti művet is írt. A cseh irodalomban ő népszerűsítette a legkülönbözőbb fixformájú költemény fajtákat és azokat maga is nagyon sikeresen művelte. Költeményeiben nyüzsögnek a neologizmusok ( zkad, kys), melyek zavaróak, néhány közülük gazdagította a cseh nyelvet és meg is gyökerezett.
Ezen kívül neki tulajdonítják a SMIL LOVAG nagyon csiklandós tartalmú hosszú költemény megírását is. Amíg élt Vrchlický, a nemzet egyik része szenvedélyesen csodálta; másik része szenvedélyesen kritizálta, sőt semmibe vette. Néhány költeménye megtalálható eszperantóul a CSEHSZLOVÁK ANTOLÓGIÁBAN (Ĉeĥoslovaka Antologio) is.
Kalocsay az Útmutató. Az eszperantó irodalmi fejlődésében a személyisége egy fejlődési szakaszt jelent! Az önálló Kalocsay féle irodalmi iskola elméletének termékenységét bizonyítja a célzatosság és a művészet; és ragyogó, vonzó példájának ereje.”
http://epa.oszk.hu/01000/01049/00038/pdf/00038b.pdf
ezen a honlapon olvasható ez a vers is, és további információ...
Kalocsay Kálmán
Szeretlek téged…
Szeretlek téged – óh elcsépelt
szavak! Szégyen kimondani.
Átitatón fenséges érzet
új szó kell hozzá, éteri,
lágy legyen, ahogy csókol anyám
és ujjongva becézget,
legyen kemény szó és igazán
halálig ne érjen véget;
dadogjam gyönyörtől ájultan
mint ártatlan, izzó parázs,
legyen ünnep az otthonomban,
lobogó zászló, szent varázs.
Szeretlek téged – mondom szürkén,
verklizve régi fogalmat;
izgalmam, vágyam szétszórt fényén
szívom cigarettámat.
Szeretlek, mint serdülő kölyök,
ki titkos rejtekbe vonul,
és leszívja mélyen a füstöt,
aztán kifújja valahol;
e füstfelhőben jár a lába,
feje a ködöt kíséri,
a gyönyör dönti ájulásba
e szerelem nem plátói.
Szeretlek téged – amíg élek
zengem! Te vagy az életem.
Nézlek, mint csillogó tükrömet
nosztalgiázik szellemem.
Vágyakozó szívem oly mohó.
Tudom, viszonozva szeretsz.
Nélküled vérem se pezseg jól,
szerelmem hadd öleljelek.
Tőled részegül húsom-csontom,
feloldod bús magányom.
Szép tavaszom! Én boldogságom!
Szeremesem! Tündérálmom!
Eszperantóból fordította: Dr. Legányi Marianna
/Megjelenés: Ferenc Jáki – Marianna Legányi: Kantante Vivi/Énekelve élni: Szolnok, 2006/
KIEGÉSZÍTÉS, az anyag küldőjének hozzájárulásával történt:
Kedves Tibor!
Kitűnő cikket olvashattunk dr. Kalocsay Kálmánról. Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy párszor személyesen is találkozhattam a professzor Urral. Engedtessék meg nekem, hogy ezúttal is néhány kiegészítést tegyek a cikkhez.
Kalocsay professzor kitűnő egyetemi tankönyvéből, címe: " A fertőző betegségek tankönyve" jómagam is tanulhattam és vizsgát tehettem.Tehát orvosi, szakmai vonalon is dolgozott, több hazai és külföldi cikke jelent meg. Van egy fényképem, készült 1959 december 15-én, Budapesten a Fővárosi Tanács kultúrtermében, Zamenhof születésének 100.évfordulóján az ünnepségen. Az első sorban ült többed magával, köztük a lengyel követség tanácsosával, Baghy Gyulával, én mögöttük a második sorban de jól láthatóan.
A cikkben nincs említés a Kalocsay Kálmán Baráti Társaságról, (Amika Societo de Kálmán Kalocsay). Születésének 100., halálának 15. évfordulóján, emlékének ápolására, gazdag szellemi hagyatékának széleskörű megismertetésére barátai megalakították ezt a Társaságot. Az egyesületet a Fővárosi Bíróság 1992-ben társadalmi szervezetként nyilvántartásba vette. Jómagam is egyik alapító tagja, majd megalakuláskor 2006-ig egyik alelnöke voltam. A Társaság céljai főbb vonásokban:
- Kalocsay Kálmán orvosi és irodalmi tevékenységének ismertetése, terjesztése
- A már nem kapható könyveinek újra kiadása;
- Emlékének ápolása, sírja gondozása, utcai emléktáblák rendben tartása, Kalocsay emlékszoba Abaújszántón.
- Hátra hagyott kéziratainak rendezése.
A Társaság elnöke Csiszár Ada ez év folyamán elhunyt, a Társaság további sorsáról később lesz döntés.
A Magyar Orvostörténeti Társaság ez év októberi nyilvános ülésén egy javaslat hangzott el: kapjon emléktáblát Kalocsay Kálmán a Főváros László Kórházban, a kórház falán. Több hazai és nemzetközi Eszperantó szervezet, egyének is készek anyagilag hozzájárulni a tábla költségeihez.
Tisztelettel: umea
...balról jobbra Kökény Lajos, Baghy Gyula, Dr. Bácskai István és Dr. Kalocsay Kálmán 1961-ben
Első sor balrról jobbra: Márton Lajos, Sulyán György ezredes, Dr. Kalocsay Kálmán, Harmati Sándor, Baghy Gyula, a lengyel követségi tanácsos (beszél), Domokos Lajos, Gulyás István. Második sorban kissé takarva a Zamenhof kép alatt balról Dr. Mátéffy József és Dr. Ferenczy Imre.
A kép 1959 december15-én készült a Fővárosi Tanács kultúrtermében Budapesten
Irodalom:
Baldur Ragnarsson: La lingvo serena, Edistudio, Pisa, 2007, ISBN 978-88-7036-078-3
Hivatkozások:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalocsay_Kálmán
http://www.madach.hu/MadachIThonlap/tanulmanyok/Szimpozium%20XII/asztaloslajos.htm
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07313.htm
http://w3.hdsnet.hu/eszperanto/zeo-hu
http://www.esperanto.hu/egyeb/zsebehazi.htm
http://www.freeweb.hu/egalite/baghy/autuna/letero%20al%20kolomano%20kalocsay.htm
http://www.oik.hu/eszperanto/Kalocsay/kolomano_kalocsay.htm
http://www.liberafolio.org/Members/molnar/Kalocsay
http://www.esperanto.net/literaturo/autor/kalocsay.html
http://donh.best.vwh.net/Esperanto/Literaturo/Revuoj/nlr/nlr66/kolomano.html
1891. október 6, Abaújszántó – 1976. február 27, Budapest. Kórházi infektológus főorvos, eszperantó nyelven író költő, műfordító, szerkesztő
Apja dr. Kalocsay Kálmán járásbíró, anyja Panda Jolán.
Alig kétéves, amikor édesanyja 26 éves korában meghal. Édesapa 1895-ben újra megnősült, ám az új feleség az anyai szeretetet nem tudta számára pótolni.
Miskolcon járt gimnáziumba. Tanulásban nem volt az elsők között, de intelligenciája, bontakozó költői hajlama, szuggesztív egyénisége révén kiemelkedett a társai közül. Felsőfokú tanulmányát a budapesti Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen folytatta, ezt az 1914-ben kitört I. világháború félbeszakította. Rövid kiképzés után a frontra vezényelték, és ágyúdörgés közepette is folytatta orvosi és nyelvi tanulmányait. Sikeresen levizsgázott, 1916 májusában orvosi diplomát kapott.1911-ben ismerkedett meg az eszperantó nyelvvel Miskolcon, és barátjával már 1913-ban ők tanították a nyelvet. 1921-ben debütált, mint eszperantó költő egy kis költeményes kötettel: Mondo kaj koro (Világ és szív) címmel.
1920-tól 1966-ig infektológusként dolgozott a budapesti Szent László Kórházban, míg nyugdíjba nem vonult. 1926-ban nevezték ki adjunktusnak. 1929-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán egyetemi magántanári képesítést kapott: Járványos betegségek klinikája tárgykörben. 1952-ben az Orvostudományok kandidátusa, majd 1958-ban az Orvostudományok doktora
lett, 1963 címzetes egyetemi tanár. Tudományos kutatóként és szakíróként szerzett elismeréseket. Számos kitüntetést kapott. Kalocsay, a humanista érzelmű orvos, működése során soha nem fogadott el hálapénzt, nem volt szándékában meggazdagodni az emberi szenvedésekből. 1929-ben nősült meg. Felesége, Vangel Margit elvált asszony kilencéves kislánnyal, akiről példásan gondoskodott, de nem fogadta örökbe. Saját gyermeke nem született, féltestvéreivel sem tartott különösebb kapcsolatot.
Még gimnazista korában három verse jelent meg magyarul a kor rangos irodalmi folyóiratában, a Nyugat ban. 1931-ben adták ki a Streĉita Kordo (Megfeszített húr) verskötetét, melyet a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékelik. Kalocsay dolgozta ki a hiányzó eszperantó verstant, ennek segítségével a nemzetközi nyelv költészete technikailag egyenrangúvá vált a nemzeti nyelvek költészetével. Néhány verséhez ő maga komponált zenét. Több versét fordították: magyar, lengyel, finn, francia, gall, holland, katalán, kínai, orosz, svéd, vietnami, angol, román, cseh nyelvekre. Kalocsay verseiben megszólalnak az emberi érzések: az öröm, a fájdalom, a bizakodás, a reménytelenség, a szerelem vagy filozófiai gondolat. Kihasználta az eszperantó nyelv hajlékonyságát, gazdag kifejező képességét.
Műfordítói fő feladatának leginkább a költészet tolmácsolását tekintette. Első nagyobb munkája: Petőfi Sándor János vitéz e volt. 1931-ben ennek nyomán készült a kínai nyelvű átültetés, és 1997-ben újrafordították. Nagy sikert aratott: Madách Imre Az ember tragédiája átültetésével (1924, 1965). Először 1933-ban a Hungara Antologio-ban (Magyar antológia) mutatják be líráink legjavát. 1970-ben a Libero kaj Amo (Szabadság és szerelem) kötetben válogatott Petőfi költeményeket ismerhetnek meg a földgolyó, eszperantót ismerői.
A Magyar PEN-Klub, 1970-ben a magyar irodalom idegen nyelvi népszerűsítéséértemlékéremmel tüntette ki.
Jelentős fordításokat végzett válogatott világirodalomi művekből. Többek között: Goethe Római elégiák, Baudelaire A romlás virágai, Heine Románcok, Dante Pokol, és Shakespeare három műve: Lear király, Szentivánéji álom, A vihar, melyek felkeltették a nem eszperantista irodalmárok figyelmét is. 1981-ben adták ki posztumusz kötetét, a 30 nyelvből fordított Tutmonda Sonoro (Csengő nagyvilág) világirodalmi antológiát, mely ékes bizonyítéka a nemzetközi nyelv gazdag kifejező erejének, fordítójuk igazi tehetségének.
Munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei is jelentősek. Lingvo, stilo, formo (Nyelv, stílus, forma), La Arto Poetika en Parnasa gvidlibro (Parnasszusi kalauz) és a francia Waringhiennel közösen szerkesztett Plena Gramatiko de Esperanto (Az eszperantó teljes nyelvtana), és a Rendszeres eszperantó nyelvtan ma is nélkülözhetetlen tankönyvek. 1975-ben megjelent, Csiszár Adával közösen összeállított Domfabriko (Házgyár) 6000 magyar-eszperantó kifejezést tartalmazó szólásgyűjteménye, mely a nyelvművelők értékes, egyedülálló kézikönyve.
Több könyv nyelvi lektora, szerkesztője, és az 1922-ben alapított eszperantó nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) főszerkesztője, szellemi irányítója volt. Ez a folyóirat az eszperantó irodalomban hasonló szerepet töltött be, mint a magyar irodalomban a Nyugat folyóirat.
Önmagát idegennek érezte a modem költészetben. Ennek ellenére egyik verse En amara horo (Keserű órában) az egyik legőszintébb és legszebb nyelvű vers. Ebben a költeményében a költő szívtépően panaszkodik a meg nem értés és támogatás hiánya miatt, mely az eszperantistákat éri. Érezni az egyedüllétet ebben a sorban is: „ Ho, kie estas la konsolo! Por mi – poeto sen popolo!” (Ó, hol a vigasz! Számomra – költő, nép nélkül!) Viszont ott a nyelv maga, melyet szeretett, mely őt megmenti.
Már életében az eszperantó kultúra, élő klasszikusának emlegették, halála után halhatatlan klasszikusként tartják számon az eszperantó irodalom történetében.Kalocsay Kálmán fáradhatatlan munkássága nélkül az eszperantó nyelvű irodalomnak nem lenne ilyen jelentősége, mint amilyennel ma büszkélkedhet.
37 könyve jelent meg. 7 eredeti eszperantóul írt verseskötet, 19 fordítás és 11 nyelvészeti tanulmány.
Karol Pich így ír róla:
(Unue aperis en la nica literatura revuo 6/6 (n-ro 36) paĝoj 217-22l)
„Kalocsay Kálmán bocsáss meg! Egyébként udvariatlanság lenne őt az eszperantó irodalom „ enfant terrible”-nek nevezni. Már néhány dicső költő előtte megkapta ezt a titulust (többek között a francia Arthur Rimbaud). Viszont, ha jellemeznem kellene őt, mondhatnám, hogy mindegyik eredeti műve nyilvánvaló és kitörölhetetlen misztikus bélyeget visel.
Kalocsay az eszperantó irodalom Kolumbusza, nagy Új Földrészek Felfedezője, és Új Utak, Irányok Keresője! Természetesen tervei nem mindig váltak valóra és nem voltak mentesek tévutakról és tévedésektől sem! Viszont biztosan ő volt az, aki az első lépést megtette! Aki semmit nem tesz, az nem is téved! Szerencsére ez a közmondás Kalocsayra nem érvényes!
Sok egyszerű (és naiv!) eszperantista véli, hogy a fő kérdés: Kalocsay-e? Vagy Kalocsay „ellenségei”? Az ő esetében a válasz így szól: és Kalocsay!, és Kalocsay „ellenségei”, mind így együtt és barátilag! Egyetlen mű sem százszázalékos! Minden, amit Igazságnak vélünk, csak sok rész szintézise, nagy és kis művek együtt! Paradoxon mondhatnánk, hogy a Fejlődés teljesen lehetetlen lenne tévedések nélkül! Nélkülük az élet sem létezhetne! Vajon Kalocsaynak igaza volt-e vagy sem, minden játékban más volt, hogy egyáltalán játék legyen!Szeretem a paradoxonokat! Szeretem Zamenhofot, nem azért, amit tett, hanem azért, amit nem tett! Csak köszönet jár azért, amit nem tett, mert ma eszperantóul írhatunk!
Visszatérek a paradoxonra! Kalocsayt nem azért szeretem, hogy mindig igaza volt, hanem éppen azért, mert néha tévedett is! Habár, a Kalocsay féle „tévedések” külön fejezetbe tartoznak, ez vitathatatlan!
Más téma: a Parnasszusi kalauz! Lényegében nem más, mint költői szakszótár! Tegyük félre a tényt, hogy már az előszóban a szerzők (Kalocsay és Waringhien) világosan figyelmeztettek, ez csak próba és javaslat. Megvan a saját véleményem a „költői” kifejezésekről. Egyébként Kalocsaynak ez az oldala volt számomra a legkevésbé szimpatikus. Ám, újra olvasom a modern könyveket, és őszintén bocsánatot kérek a budapesti vezéregyéniségtől. Mivel közben valami hihetetlen történt! Megtörtént a csoda! A sokkoló modernista hirtelen eltűnt. Csak a nyílt klasszikus maradt meg, a magas szellemiség és a nagy Katedrálisépítő!
Maradjunk még a Parnasszusi kalauznál! Azt a részt, amit Kalocsay a költői művészetnek titulált, az eredeti eszperantó irodalom kis része. Nem akarok nagyítani! Ennek a kis műnek világhíre van! Igazából sok mindent olvastam már, de eddig nem találkoztam hasonlóval! Ha nem tudnám, hogy azt 1932-ben írták, fogadni mernék, hogy a középkorban írták. Ebben a műben minden egyéni és szabad! Az eszperantóról gyakran előszeretettel mondják: Új Kultúra! 'A Költői Művészetekben' ez az új kultúra lélegzik a legmeggyőzőbben! A középkori játékokban ez egyszerűen másolhatatlan! Szinte nem akarjuk elhinni, hogy a mű, a gépesített XX. évszázadban teremtődött!
Kalocsay egyik fő arcvonása a sokoldalúság. Költő, fordító, nyelvész, poliglott, esszéíró! Igazából nem tudnám megítélni melyikben a legtökéletesebb! Mindegyik mestere!
Kalocsaynak feltehetnénk egy érdekes kérdést: a költő egy időben legyen-e nyelvkutató és filológus is?! Erre én igennel válaszolnék! Természetesen nem szükséges, hogy mostantól minden költő szerkesszen egy teljes nyelvtant. Ám jó nyelvtani tudás nem lenne felesleges. Mert minden szerzőnek, automatikusan, jól kellene bánni a nyelvvel és az irodalmi stílussal. Hála Kalocsaynak, nála nem találunk nyelvtani zavarokat, sem különös szófordulatokat vagy érthetetlen mondatokat és frázisokat. Nyelvezete sima és könnyed. Ha véletlenül valamilyen kritizálandót találnánk, biztosak lehetünk, az nem tévedés. Mert nyelvileg Kalocsay nem téved. Neki megvan a saját, különálló nézőpontja, mely különbözik az általánostól! Ez semmit nem jelent, legalább is semmi katasztrofálist vagy veszélyt! Az eszperantó nyelv fenomenálisan széles és rugalmas. Nevetséges lenne azt akarni, hogy mindenki százszázalékosan hasonlóképpen használja! Mert ez az állapot minden irodalmat megszüntetne, lehetetlenné tenne. Röviden: a nyelv egy orgona, különleges billentyűzet. Az orgona legyen érinthetetlen és megváltoztathatatlan! Ám a dallamok tetszés és akarat szerint változzanak! Sőt a disszonancia jöhet és kedvelt! Mert végül minden dallam ízlés kérdése. Léteznek konzervatív emberek, akik elutasítják a dzsesszt, az számukra barbárnak hangzik! Ugyanúgy léteznek olyan fiatalok, akik elutasítják Beethoven kilencedik szimfóniáját, mivel számukra ez hallatszik barbárnak! Mindez világosan bizonyítja, ez az út nem vezet sehová!
Az összes nagyírónak megvan a saját, egyéni stílusa. Mindegyiküknek személyes, jellegzetes nyelvezete van. A nemzeti irodalmakban a stílus egyénisége és nyelvezete oly nagy, hogy egy kitépett oldal elég ahhoz, hogy rögtön felismerjük a szerzőt!
Kalocsay az összes művében egyéni és önálló. Sőt, ennél több! Ő inkább úttörő. Kalocsay nélkül az eszperantó irodalom nem lenne ott, ahol most van!
Vannak olyan költők, akik egy életen át a saját elefántcsonttornyukban ülnek, szivárványszínű illúziókat kergetnek, és egyáltalán nem foglalkoznak azzal, mi történik alattuk és körülöttük. Az élet, annak evilági kavarodásai és problémái nem érinti és nem is érdekli őket! Ábrándoznak. Ez elég a számukra! Nos, a költőknek ehhez a „fajtájához” Kalocsay, soha nem tartozott. Furfangos lelkületével rögtön ott termett, ahol nem volt összhang, és bárhol, ahol valamilyen problémát és kérdést szagolt ki. Kalocsay, mindenekelőtt harcos. Ezért nem mindig fogadták fenntartások nélkül, gyakran vitatkoztak vele és kritizálták. Ennek ellenére ő nagy költő, író és ember volt. Évtizedeken keresztül szántotta az irodalom terepét. Kezdeményezése folyamatos és állandó volt. Mindenütt jelen volt, ahol valami fontos történt! Örökre az egyik legkiválóbb irodalmi jelenség lesz az eszperantó világban. Akár vele, vagy ellene, de nem lehet ő semmibe venni, az biztos!
Az összehasonlítás nagyon kedvelt irodalmi módszer. Most én is megteszem. Összehasonlítom Kalocsay Kálmánt a legnagyobb klasszikus cseh költővel, aki Jaroslav Vrchlický. Vrchlický kissé korábban (1853-1912) élt, mint Kalocsay, viszont irodalmi sorsuk csodálatos módon egybevág.
Vrchlický a legtermékenyebb cseh szerző. Kiváló fordító volt, a cseh nyelvbe, sorozatosan vezette be a világirodalom remekeit. Többek között lefordította Dante: Isteni komédiáját, Baudelaire: A romlás virágait. Különböző nyelveken megjelent versekből antológiát szerkesztett Az idegen Parnasszusokról címmel. Rengeteg eredeti művet is írt. A cseh irodalomban ő népszerűsítette a legkülönbözőbb fixformájú költemény fajtákat és azokat maga is nagyon sikeresen művelte. Költeményeiben nyüzsögnek a neologizmusok ( zkad, kys), melyek zavaróak, néhány közülük gazdagította a cseh nyelvet és meg is gyökerezett.
Ezen kívül neki tulajdonítják a SMIL LOVAG nagyon csiklandós tartalmú hosszú költemény megírását is. Amíg élt Vrchlický, a nemzet egyik része szenvedélyesen csodálta; másik része szenvedélyesen kritizálta, sőt semmibe vette. Néhány költeménye megtalálható eszperantóul a CSEHSZLOVÁK ANTOLÓGIÁBAN (Ĉeĥoslovaka Antologio) is.
Kalocsay az Útmutató. Az eszperantó irodalmi fejlődésében a személyisége egy fejlődési szakaszt jelent! Az önálló Kalocsay féle irodalmi iskola elméletének termékenységét bizonyítja a célzatosság és a művészet; és ragyogó, vonzó példájának ereje.”
http://epa.oszk.hu/01000/01049/00038/pdf/00038b.pdf
ezen a honlapon olvasható ez a vers is, és további információ...
Kalocsay Kálmán
Szeretlek téged…
Szeretlek téged – óh elcsépelt
szavak! Szégyen kimondani.
Átitatón fenséges érzet
új szó kell hozzá, éteri,
lágy legyen, ahogy csókol anyám
és ujjongva becézget,
legyen kemény szó és igazán
halálig ne érjen véget;
dadogjam gyönyörtől ájultan
mint ártatlan, izzó parázs,
legyen ünnep az otthonomban,
lobogó zászló, szent varázs.
Szeretlek téged – mondom szürkén,
verklizve régi fogalmat;
izgalmam, vágyam szétszórt fényén
szívom cigarettámat.
Szeretlek, mint serdülő kölyök,
ki titkos rejtekbe vonul,
és leszívja mélyen a füstöt,
aztán kifújja valahol;
e füstfelhőben jár a lába,
feje a ködöt kíséri,
a gyönyör dönti ájulásba
e szerelem nem plátói.
Szeretlek téged – amíg élek
zengem! Te vagy az életem.
Nézlek, mint csillogó tükrömet
nosztalgiázik szellemem.
Vágyakozó szívem oly mohó.
Tudom, viszonozva szeretsz.
Nélküled vérem se pezseg jól,
szerelmem hadd öleljelek.
Tőled részegül húsom-csontom,
feloldod bús magányom.
Szép tavaszom! Én boldogságom!
Szeremesem! Tündérálmom!
Eszperantóból fordította: Dr. Legányi Marianna
/Megjelenés: Ferenc Jáki – Marianna Legányi: Kantante Vivi/Énekelve élni: Szolnok, 2006/
Kedves Tibor!
Kitűnő cikket olvashattunk dr. Kalocsay Kálmánról. Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy párszor személyesen is találkozhattam a professzor Urral. Engedtessék meg nekem, hogy ezúttal is néhány kiegészítést tegyek a cikkhez.
Kalocsay professzor kitűnő egyetemi tankönyvéből, címe: " A fertőző betegségek tankönyve" jómagam is tanulhattam és vizsgát tehettem.Tehát orvosi, szakmai vonalon is dolgozott, több hazai és külföldi cikke jelent meg. Van egy fényképem, készült 1959 december 15-én, Budapesten a Fővárosi Tanács kultúrtermében, Zamenhof születésének 100.évfordulóján az ünnepségen. Az első sorban ült többed magával, köztük a lengyel követség tanácsosával, Baghy Gyulával, én mögöttük a második sorban de jól láthatóan.
A cikkben nincs említés a Kalocsay Kálmán Baráti Társaságról, (Amika Societo de Kálmán Kalocsay). Születésének 100., halálának 15. évfordulóján, emlékének ápolására, gazdag szellemi hagyatékának széleskörű megismertetésére barátai megalakították ezt a Társaságot. Az egyesületet a Fővárosi Bíróság 1992-ben társadalmi szervezetként nyilvántartásba vette. Jómagam is egyik alapító tagja, majd megalakuláskor 2006-ig egyik alelnöke voltam. A Társaság céljai főbb vonásokban:
- Kalocsay Kálmán orvosi és irodalmi tevékenységének ismertetése, terjesztése
- A már nem kapható könyveinek újra kiadása;
- Emlékének ápolása, sírja gondozása, utcai emléktáblák rendben tartása, Kalocsay emlékszoba Abaújszántón.
- Hátra hagyott kéziratainak rendezése.
A Társaság elnöke Csiszár Ada ez év folyamán elhunyt, a Társaság további sorsáról később lesz döntés.
A Magyar Orvostörténeti Társaság ez év októberi nyilvános ülésén egy javaslat hangzott el: kapjon emléktáblát Kalocsay Kálmán a Főváros László Kórházban, a kórház falán. Több hazai és nemzetközi Eszperantó szervezet, egyének is készek anyagilag hozzájárulni a tábla költségeihez.
Tisztelettel: umea
...balról jobbra Kökény Lajos, Baghy Gyula, Dr. Bácskai István és Dr. Kalocsay Kálmán 1961-ben
A kép 1959 december15-én készült a Fővárosi Tanács kultúrtermében Budapesten
Irodalom:
Baldur Ragnarsson: La lingvo serena, Edistudio, Pisa, 2007, ISBN 978-88-7036-078-3
Hivatkozások:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalocsay_Kálmán
http://www.madach.hu/MadachIThonlap/tanulmanyok/Szimpozium%20XII/asztaloslajos.htm
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07313.htmhttp://w3.hdsnet.hu/eszperanto/zeo-hu
http://www.esperanto.hu/egyeb/zsebehazi.htm
http://www.freeweb.hu/egalite/baghy/autuna/letero%20al%20kolomano%20kalocsay.htm
http://www.oik.hu/eszperanto/Kalocsay/kolomano_kalocsay.htm
http://www.liberafolio.org/Members/molnar/Kalocsay
http://www.esperanto.net/literaturo/autor/kalocsay.html
http://donh.best.vwh.net/Esperanto/Literaturo/Revuoj/nlr/nlr66/kolomano.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése