Üzenem az otthoni hegyeknek: | a fundamentum Istentől való |
a csillagok járása változó. | és Istentől való az akarat, |
És törvényei vannak a szeleknek, | mely újra építi a falakat. |
esőnek, hónak, fellegeknek | A víz szalad, de a kő marad, |
és nincsen ború, örökkévaló | a kő marad. |
a víz szalad, a kő marad, | És üzenem a volt barátaimnak, |
a kő marad. | kik megtagadják ma a nevemet: |
Üzenem a földnek: csak teremjen, | ha fordul egyet újra a kerék, |
ha sáska rágja is le a vetést. | én akkor is a barátjok leszek |
Ha vakond túrja is a gyökeret. | és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. |
A világ fölött őrködik a Rend. | Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk |
S nem vész magja a nemes gabonának, | és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: |
de híre sem lesz egykor a csalánnak, | a víz szalad, de a kő marad, |
az idő lemarja a gyomokat. | a kő marad. |
A víz szalad, a kő marad, | És üzenem mindenkinek, |
a kő marad. | testvérnek, rokonnak, idegennek, |
Üzenem az erdőnek: ne féljen, | gonosznak, jónak, hűségesnek |
ha csattog is a baltások hada. | és alávalónak, |
Mert erősebb a baltánál a fa | annak, akit a fájás űz és annak, |
s a vérző csonkból virradó tavaszra | kinek kezéhez vércseppek tapadnak: |
új erdő sarjad győzedelmesen. | vigyázzatok! s imádkozzatok! |
S még mindig lesznek fák, | Valahol fönt a magos ég alatt |
mikor a rozsda | mozdulnak már lassan a csillagok |
a gyilkos vasat rég felfalta már | s a víz szalad és csak a kő marad, |
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel | a kő marad. |
hasznos anyaggá vált a föld alatt… | Maradnak az igazak és a jók. |
A víz szalad, a kő marad, | A tiszták és a békességesek. |
a kő marad. | Erdők, hegyek, tanok és emberek. |
Üzenem a háznak, mely fölnevelt: | Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! |
ha egyenlővé teszik is a földdel, | Likasszák már az égben fönt a rostát |
nemzedékek őrváltásain | s a csillagok tengelyét olajozzák |
és kiássák a fundamentumot | szorgalmas angyalok. |
s az erkölcs ősi, hófehér kövére | És lészen csillagfordulás megint |
emelnek falat, tetőt, templomot. | és miként hirdeti a Biblia: |
Jön ezer új Kőmíves Kelemen, | megméretik az embernek fia |
ki nem hamuval és nem embervérrel | s ki kint vetett, azonképpen arat. |
köti meg a békesség falát, | Mert elfut a víz és csak a kő marad, |
de szenteltvízzel és búzakenyérrel | de a kő marad. |
és épít régi kőből új házat. |
|
Üzenem a háznak, mely fölnevelt: |
|