| Üzenem az otthoni hegyeknek: | a fundamentum Istentől való |
| a csillagok járása változó. | és Istentől való az akarat, |
| És törvényei vannak a szeleknek, | mely újra építi a falakat. |
| esőnek, hónak, fellegeknek | A víz szalad, de a kő marad, |
| és nincsen ború, örökkévaló | a kő marad. |
| a víz szalad, a kő marad, | És üzenem a volt barátaimnak, |
| a kő marad. | kik megtagadják ma a nevemet: |
| Üzenem a földnek: csak teremjen, | ha fordul egyet újra a kerék, |
| ha sáska rágja is le a vetést. | én akkor is a barátjok leszek |
| Ha vakond túrja is a gyökeret. | és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. |
| A világ fölött őrködik a Rend. | Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk |
| S nem vész magja a nemes gabonának, | és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: |
| de híre sem lesz egykor a csalánnak, | a víz szalad, de a kő marad, |
| az idő lemarja a gyomokat. | a kő marad. |
| A víz szalad, a kő marad, | És üzenem mindenkinek, |
| a kő marad. | testvérnek, rokonnak, idegennek, |
| Üzenem az erdőnek: ne féljen, | gonosznak, jónak, hűségesnek |
| ha csattog is a baltások hada. | és alávalónak, |
| Mert erősebb a baltánál a fa | annak, akit a fájás űz és annak, |
| s a vérző csonkból virradó tavaszra | kinek kezéhez vércseppek tapadnak: |
| új erdő sarjad győzedelmesen. | vigyázzatok! s imádkozzatok! |
| S még mindig lesznek fák, | Valahol fönt a magos ég alatt |
| mikor a rozsda | mozdulnak már lassan a csillagok |
| a gyilkos vasat rég felfalta már | s a víz szalad és csak a kő marad, |
| s a sújtó kéz is szent jóvátétellel | a kő marad. |
| hasznos anyaggá vált a föld alatt… | Maradnak az igazak és a jók. |
| A víz szalad, a kő marad, | A tiszták és a békességesek. |
| a kő marad. | Erdők, hegyek, tanok és emberek. |
| Üzenem a háznak, mely fölnevelt: | Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! |
| ha egyenlővé teszik is a földdel, | Likasszák már az égben fönt a rostát |
| nemzedékek őrváltásain | s a csillagok tengelyét olajozzák |
| és kiássák a fundamentumot | szorgalmas angyalok. |
| s az erkölcs ősi, hófehér kövére | És lészen csillagfordulás megint |
| emelnek falat, tetőt, templomot. | és miként hirdeti a Biblia: |
| Jön ezer új Kőmíves Kelemen, | megméretik az embernek fia |
| ki nem hamuval és nem embervérrel | s ki kint vetett, azonképpen arat. |
| köti meg a békesség falát, | Mert elfut a víz és csak a kő marad, |
| de szenteltvízzel és búzakenyérrel | de a kő marad. |
| és épít régi kőből új házat. |
|
| Üzenem a háznak, mely fölnevelt: |
|