OKNYOMOZÓ ÚJSÁGÍRÁS
Előzetesen csak annyit kívánok „előadni” ehhez a témához, hogy manapság egyre többször és több helyütt felmerül ennek a fogalomnak a félremagyarázása, értelmezése. Nos, ehhez szeretném hozzájárulni ezzel a rövid ismertetéssel, ha valaki még nem ismerné.
OKNYOMOZÓ ÚJSÁGÍRÁS
A politikusok általában igyekeznek információkkal ellátni az újságírót, hiszen összekötő kapocs a választóival. Az újságíró is igyekszik jó viszonyt ápolni a politikussal, mint legfőbb hírforrásával. Vannak azonban olyan információk is, amelyeket a politikus titokban tart. Így akad olyan újságíró, aki éppen az eltitkolt információk feltárására szakosodott: őt nevezik oknyomozó vagy tényfeltáró újságírónak.
Az oknyomozó újságíró – a többi hatalmi ágat ellenőrző negyedik hatalom képviselőjeként – feltételezi, hogy a titkolt információk a jogi vagy az erkölcsi normák áthágására utalnak.
Mint tudjuk, az újságírók a demokrácia ellenőrei. Feladatuk, hogy a választók nevében felügyeljék: a választott politikusok miként bánnak az ideiglenesen rájuk ruházott hatalommal. És ez az ún. „rákfenéje” a dolgoknak.
A negyedik hatalom fogalmát összefüggésbe hozzák Montesquieu elméletével. A francia felvilágosodás jeles gondolkodójának A törvények szelleméről (1748) írott könyve nyomán három hatalmi ágat különböztetnek meg: a döntéshozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat. Igaz, azóta, újabb hatalmi ágak születtek (például az alkotmánybíróság , és az adatvédelmi biztos intézménye), ma is negyedik hatalomként emlegetik a sajtót és a médiát, amely a másik három hatalmat számoltatja be a munkájáról. Ez a kifejezés annyiban félrevezető, hogy – szemben más hatalmi ágakkal – az újságíróknak nem állnak a rendelkezésükre mindazok a források, amelyekkel például a kormány rendelkezik, és legitimációjuk is bizonytalanabb, hiszen őket nem a demokrácia formális szabályai szerint választják. Az újságíró ellenőrző szerepére újabban gyakran a nyilvánosság őrkutyája ( public watchdog) fogalmát is használják.
Általában politikusok korrupciós ügyeit kutatja, de munkája során sokszor összeütközésbe kerül az üzleti elittel is. A korrupciós ügyek közös vonása, visszaélnek a közhatalommal, vagy közpénzek magánzsebekbe vándorolnak. A titkolni kívánt információkat úgy igyekeznek védeni, hogy üzleti, állam- vagy banktitoknak minősítik azokat. Ha ilyen adatra lel az újságíró, mérlegelnie kell, mi a fontosabb: az adat titkosságának tiszteletben tartása, vagy a nyilvánosságra kerüléséhez fűződő közérdek. A műfaj gyökerei az 1902 és 1912 közötti, amerikai leleplező újságírásig nyúlnak vissza. Az oknyomozás-tényfeltárás klasszikus sikertörténete volt a Watergate-ügy 1972 és 1974 között: ekkor a Washington Post két újságírója, Bob Woodward és Carl Berstein tényfeltáró munkája Nixon elnök lemondásához vezetett.
Forrás: http://www.enc.hu/1enciklopedia/mindennapi/oknyom_ujs.htm
Miként cselekszik a tényfeltáró újságíró?
Az újságírót munkája során nem befolyásolhatják nézetei; politikai, és erkölcsi kérdésekben nem foglalhat állást. Az eseményeket tárgyszerűen, pontosan, kiegyensúlyozottan és igazságosan kell bemutatnia. Feladata az olvasó tájékoztatása, nem a meggyőzése; a valóságot csupán tükrözi, de nem alakítja.
Hétköznapi értelemben az objektivitás-doktrína egyszerű szakmai módszertan. Azt jelenti, hogy az újságíró megkérdezi valamennyi érintett felet, az információkat több különböző forrásból erősíti meg, semleges szavakat használ, állításait pedig adatokkal illusztrálja. Szétválasztja egymástól a tényeket és a véleményeket; a téves információkat helyesbíti. Kerüli a szakmai összeférhetetlenséget, azaz nem ír olyan ügyekről, amelyekben személyesen is érintett. Az objektivitás-doktrína hívei a pozitivista tudományfilozófia hatására azt feltételezték, hogy a valóság – azon keresztül pedig az igazság – megismerhető, rögzíthető és továbbadható. A doktrína kritikusai azonban úgy vélték: az újságíró a hírérdemes események kiválasztása és a hírek megírása során akaratlanul is érvényesíti saját, szubjektív szempontjait, ezért az objektivitás eszménye nem ültethető át a gyakorlatba.
Az oknyomozó újságíró – a többi hatalmi ágat ellenőrző negyedik hatalom képviselőjeként – feltételezi, hogy a titkolt információk a jogi vagy az erkölcsi normák áthágására utalnak.
A negyedik hatalom fogalmát összefüggésbe hozzák Montesquieu elméletével. A francia felvilágosodás jeles gondolkodójának A törvények szelleméről (1748) írott könyve nyomán három hatalmi ágat különböztetnek meg: a döntéshozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat. Igaz, azóta, újabb hatalmi ágak születtek (például az alkotmánybíróság , és az adatvédelmi biztos intézménye), ma is negyedik hatalomként emlegetik a sajtót és a médiát, amely a másik három hatalmat számoltatja be a munkájáról. Ez a kifejezés annyiban félrevezető, hogy – szemben más hatalmi ágakkal – az újságíróknak nem állnak a rendelkezésükre mindazok a források, amelyekkel például a kormány rendelkezik, és legitimációjuk is bizonytalanabb, hiszen őket nem a demokrácia formális szabályai szerint választják. Az újságíró ellenőrző szerepére újabban gyakran a nyilvánosság őrkutyája ( public watchdog) fogalmát is használják.
elnök lemondásához vezetett.
Forrás: http://www.enc.hu/1enciklopedia/mindennapi/oknyom_ujs.htm
Miként cselekszik a tényfeltáró újságíró?
Hétköznapi értelemben az objektivitás-doktrína egyszerű szakmai módszertan. Azt jelenti, hogy az újságíró megkérdezi valamennyi érintett felet, az információkat több különböző forrásból erősíti meg, semleges szavakat használ, állításait pedig adatokkal illusztrálja. Szétválasztja egymástól a tényeket és a véleményeket; a téves információkat helyesbíti. Kerüli a szakmai összeférhetetlenséget, azaz nem ír olyan ügyekről, amelyekben személyesen is érintett. Az objektivitás-doktrína hívei a pozitivista tudományfilozófia hatására azt feltételezték, hogy a valóság – azon keresztül pedig az igazság – megismerhető, rögzíthető és továbbadható. A doktrína kritikusai azonban úgy vélték: az újságíró a hírérdemes események kiválasztása és a hírek megírása során akaratlanul is érvényesíti saját, szubjektív szempontjait, ezért az objektivitás eszménye nem ültethető át a gyakorlatba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése